Előző bejegyzésben írtam gyerekkoromról. Hogyan és milyen eredményességgel nyulászkodtam. Most arról szeretnék írni pár sort, hogy az elmúlt egy évben hogyan és milyen eredményekkel kezdtem újra a nyulakkal való foglalkozást.

Azt nem meséltem el, hogy mikor elértem abba a korba, hogy iskolát keljen választanom, akkor két irány lebegett a szemem előtt. Volt a számítástechnika mint lehetséges karrier, vagy pedig az állatok iránti szeretetem miatt az erdészkedés. Sajnos, az erdész szakmáról lebeszéltek, hogy nem fognak felvenni, nem nekem való, nincs jövője,... De ettől függetlenül megmaradt az állatok iránti szeretetem.

El is döntöttem, hogy ha saját családom, házam lesz vidéken, akkor ismét elkezdek állatokkal foglalkozni. Nem nagy üzemben, de azért egy pár fajtából pár családot nevelgetnék. Sajnos, eddig nem engedte a párom, hogy baromfi udvart tartsak, de a galambokra hamar rábólintott, és mióta beköltöztünk a lakásunkba, azóta vannak galambjaim. Ez már lassan 10 éve, sőt, már talán több is.

Eddig a többi állatra nemet mondott. Természetesen amikor csak lehet, azért mondogatjuk (most már a fiam is beszállt a buliba), hogy milyen jó lenne a friss tojás, amit a saját tyúkjaink tojnának. Néha levágnánk pár jércét ebédre. De eddig nem sikerült. Mindig azzal jön, hogy majd, ha nyugdíjas leszek és lesz rá időm.

Van egy barátom, akinek vannak nyulai (vagyis voltak, de majd később erről). Elég sokszor átmentem hozzá beszélgetni, ilyenkor futottunk egy kört a nyúlólai körül és megcsodáltam az állományát. Nagyon tetszettek, és sokszor mondtam neki, hogy majd nekem is lesz. Erre ő, hogy akkor majd ad induláshoz nyulakat. Eddig jutottunk, nem tovább.

Minden évben márciusban vagy áprilisban megérkezik a húsvét, és pár éve a batáromtól (ha volt neki kis nyula), akkor elhoztam 1-2 kisnyulat, amelyet pár napig-hétig mi nevelgettünk. Ekkor a gyerekek persze meg akartak halni egy nyúlért, hogy nekik is kell saját nyuszi. Természetesen erre ráharaptam és csak biztattam őket, hogy mondogassák, mert én is szerettem volna újra nyuszizni.

Addig-addig mondogatták az évek során, hogy látszott, kezd puhulni a párom. Ekkor által elő, hogy mi lenne, ha egy időre tartanánk nyuszit, lássuk meg mennyire érdekli őket, mennyire etetik, aztán majd meglátjuk. Belement.

Az első pár hétben naponta többször is ők adtak neki enni, aztán a lendület, ahogy gondoltam alább hagyott. Már csak én foglalkoztam vele. Aztán mivel már csak én etettem, takarítottam, foglalkoztam a nyuszival, ezért jeleztem a megfelelő fórum (feleségemnek) felé, hogy igazából az a kis idő belefér az amgy se sok időmbe. Mi lenne, ha tartanék 1-2 nyulat. Egy anyát és annak a kölykeit? Belement.

Ekkor visszavittem a húsvéti nyuszit, és kaptam egy olyan nyulat, amelyik már ivarérett volt. Bepároztatva kaptam tavaly április végén. Közben tervezgettem a nyúlólat, nyúlólakat, hogy valahova majd tenni kell a nyulat és szaporulatát. Ebben szerencsém volt, mert az egyik szomszéd anyósának volt egy használaton kívüli, de még jó állapotú hat fakkos óla. Ezt megkaptam. Rendbe tettem, és ebbe kezdtem tartani a nyuszit. De előtte jól kitakarítottam, fertőtlenítettem és az egyi válaszfalat kiszedtem. Így fent lett egy dupla fakkos ól, mellette egy szimpla, míg alul három szimpla ól. Ki is lett találva, hogy a nagyban lesz az anya, alatta a kannyúl, a három kis ólban pedig a szaporulatot.

Májusban meg is ellett az anyanyuszi. Kilencet ellett, amiből 8 fel is nőt. 5 kan nyuszi és 3 lánynyuszi. A fiú nyulak mind le lettek vágva. Kettőt én készítettem el (egyben sütve, valamint filézve pörköltnek), egyet adtam apámnak (gyerekkori kor emlékére), egyet sógoromnak, végi pár hete anyósom is készített egy sült nyuszit. A lányok a mai napig meg vannak, de ne siessünk annyira.

Mikor a barna anya megellett (3 barna, 2 fekete, 2 fekete-fehér, 2 barna-fehér), akkor az anyanyuszi be lett oltva a nagy szúnyog által terjesztett betegség ellen. Ilyenkor a szaporulat is védett lesz egy évre. Ellés után szépen nevelte a kölyköket, azok gyarapodtak. Aztán eljött a leválasztás, újra kellett volna pároztatnom a nyuszit. Viszont a haver nem engedte visszavinni a lány nyulat, mert félt a fertőzés miatt, ezért hozott egy kan nyulat a unokaöccsétől. Egy "sárga" kosnyulat. Nagyon nem tetszett, de mivel ingyen kaptam, gondoltam adok neki egy esélyt. Június elején kaptam és június végén már akcióra is fogtam.

Tette a dolgát, le is fordult rendületlenül az anyanyúlról, de valami nem volt jó. Egészen augusztusig kéthetente bepároztattam az anyanyulat, de semmi. Két lehetőség volt: vagy a kan nem jó, vagy az anyanyúllal lett valami. Aztán augusztus végén végre megfogant és szeptemberben megellett a nyúl. Ekkor már kezdtek az éjszakák hűvösebbek lenni. Valamint a patkányok ismét ősszel megleptek minket. Sőt bejártak az anyanyúl ólába is. A kicsit érkezésével pedig elhordták a kicsiket.

Ekkor úgy döntöttem, hogy télen nem kísérletezek, hanem majd tavasszal. Aztán eszembe jutott, hogy a húsvéti nyuszinak egy elég strapabíró ólat építettem és ha abba áttenném, és abban ellene a nyúl, úgy, hogy az ól egy műanyag hordón lenne, akkor a patkányok nem tudnak bejutni. Ez be is vált. A garázsba bevittem egy nagy 200 literes hordót, amire rátettem az ólat, amit kibővítettem egy ellető résszel. Ebbe beleellett vagy 8-9-et. Pontosan már nem emlékszem.

Nőttek a kicsik, már kijártak a fészekből. Ekkor vettük csak észre, hogy az anyanyúl mindig ugyanúgy ül. Gondoltam arrébb tolom. Ekkor vettük észre, hogy a nyúl hátsó lábai le vannak bénulva. A kicsi nyulak pedig még nem voltak önellátók. Aztán szerencsénkre a nyúl még tudta etetni a kicsiket, azok pedig nagyon gyorsan rászoktak a szemes kukoricára, és a szénára. Önállósodtak. Viszont közben több kicsi elhullott. Maradt 5 darab, amikor az anyát végül elaltattam. Nagyon sajnáltam, mert azért végig küzdöttük az előző évet együtt, és igazából egy gondos, jó anyanyúl vált belőle.

Az öt kisnyúlból végül egy fekete maradt, de 2 hónapos korában az is elhullott. Ekkor jött előtérbe az anyanyúl első elléséből megmaradt három lány. Dönteni kellett, hogy melyiket hagyjam meg. De már előtte is  azon gondolkodtam, hogy esetleg a nagy anyanyúl mellé az egyiket meghagynám, és két anyanyulat tartanék. Aztán a sors másképpen döntött. Mindenképpen meg kellett az egyiket tartani, de esetleg mellé egy másikat is. De melyiket? Ekkor döntöttem úgy, hogy megversenyeztetem őket. Amelyik jobban ellik, nevel, az marad.

A három lány közül az egyik fekete-fehér lepkés, a másik barna-fehér lepkés és a harmadik egy barna színű. A fekete-fehér már kicsinek is nagyobb volt a társainál. És mivel azt olvastam, hogy mindig a legnagyobbat kell megtartani, ha húsnyulat akarunk tartani, ezért ő volt a biztos egyik, amelyiket megtartom. Ekkor legalább is.

Idén január vége felére eltűntek, elfogytak a patkányok, így úgy döntöttem, hogy egy próbát megérne. Már csak azért is, mert akkor húsvétra lenne kis nyuszi a gyerekeknek. A fekete.fehérrel kezdtem a pároztatást. Nem akarta felvenni a kant. Azt tanították nekem, hogy akkor jó a pároztatás, ha a kannyúl lefordul az anyanyúlról. Ez nem akart megtörténni. Aztán másfél hét után az anyanyúl hagyta magát és megtörtént. A másik kettő viszont egyből engedte magát.

Azt hallottam és olvastam, hogy a nyulaknak is meg van a tüzelési időszakuk. Ez havonta 2 alkalom, vagyis 2 hetente fognak. Ekkor biztos, hogy felveszi az anyanyúl a kannyulat. Ilyenkor a lánynyúl nemi szerve rózsaszínes lesz. Eleinte nézegettem, de mivel nagy nyúlról van szó, meguntam a birkózást vele, és hagytam a fenébe.

A lefordulást is számítva, csak nem sikerült az eső ellés. A barna és a barna-fehér megellett 8-9 körül, viszont a fekete-fehér nyúl nem. De pont akkor, amikor a március elei hihetetlen hideg megérkezett. És mivel fészek se úgy sikerült, ezért az összes megfagyott. Nem sikerült egyik első ellése se.

A második alkalommal szintén a fekete-fehér nyúllal gondjaim voltak, mert nem akarta felvenni a kant, de most sokkal előbb sorra került a két hetes tüzelési periódus. A barna ismét 9-et a barna-fehér is kilencet, míg a fekete-fehér 7-8-at ellett. Viszont a fészkekből "kiestek" kisnyulak, így a barna-fehérnél 4 maradt, a barnánál 8, míg a fekete-fehérnél 9. Furcsa volt, de kilenc. Aztán rájöttünk, hogy miért kilenc. Egyszer a gyerekek találtam az ólak előtt egy élő és egy elpusztult kisnyulat, amire azt hittük, hogy a fekete-fehér kölyke, így oda tettük vissza.

Most a 21-ből van még 14. A leválasztásra már egy-egy elpusztult a barnánál és a fekete-fehérnél. Viszont annyira sok lett a kölyök nyúl, hogy készíteni kellett egy helyet nekik, mert az eredeti elképzelés egy anyanyúlra lett kitalálva. Majd készítek a helyről is majd képeket.