Tegnap megint megfutottam kora délután a magam körét a nyulak ólainál. És persze egyből egy infarktussal kezdtem. A barna anyanyúl ólát látni meg legelőször, ahogy megyek az ólak felé. Azt látom, hogy az egyik kisnyúl (talán barna) el van pusztulva. A hátán fekszik mozdulatlanul. Ekkor átszaladt a fejemben, talán a kicsit nedves répalevél, vagy a kis föld a leveleken? Esetleg a gyomor átállás miatti veszteség?
Fél pillanat alatt levert a verejték. Gondoltam, na kezdődik a sok "siker" után ideje, hogy valami gond kezdődjön. Iparkodtam, hogy lássam a többi fiókát is, hátha nem csak azaz egy kicsi adta meg magát. Ha több is, akkor valamit én szúrtam el. Befordultam az ólakhoz, látom még mindig ugyanabba a pózban fekszik. Benézek az ólba és látom, talán csak ez az egy távozott tőlünk. Nyúlok az ajtó zárjához. Megzörrent a kis lánc a biztosító szegen. A kisnyúl fordul egyet, majd ugrik, aztán beszalad a többiekhez. Na ennyit a verejtékezésről.
Ami érdekes, és szintén ennél a fészeknél a következő. Minden nap , azért egy kicsit megfogdosom a fiókákat, hogyan alakul a súlyuk, nem vékony egy kicsit valamelyik a többihez képest, vagy akármi. Ebbe a fészekbe nem nagyon szívesen nyúlok, mert ezek a kicsik visítanak. De nem csak szolidan, jelezve ennyi elég a fogdosásból, hanem fület zavaró élességgel. És természetesen a barna anyanyúl is ideges kezd lenni, ha hallja a kicsinyeit. Ezért gyorsan végezni szoktam itt az ellenőrzéssel.
Most azért gondoltam, tesztelem egy kicsit a visító kölyköket. Gondoltam, megvárom, amíg megnyugszik, és hátha ha látja, biztonságban van, akkor abba fogja hagyni. A legkisebbel kezdtem. Kb. fél percet bírtam, aztán visszatettem, mert az anyanyúl össze-vissza kezdett mozogni az ólban, és féltem a kicsinyeibe valami kárt tesz. A kicsi a kezemben hátra vetette magát, majd teljes torokból visított. Aztán, hogy letettem, egy nagyot ugrott, és úgy viselkedett, mintha azt se tudja hol van. Aztán spuri befelé a többiekhez. Természetesen az anya megnyugodott, de mikor ismét a fészek felé nyúltam, kicsit megzavarodva, mert eddig nagyon nyugodt és barátságos volt, mintha a kezem felé akart volna kapni. Na vajon megérdemelném a harapást, vagy karmolást? Aztán mintha az esze erősebb lenne az ösztönnél, mégse teszi. Miután megcirógattam a buksiját, akkora szinte teljesen meg is nyugodott, újra minden rendbe lett.
Ezután ha már ott voltam, megnéztem a barna-fehér anyám fészkét. Ott minden rendben volt. Annyi különbséggel, hogy teljesen elfogyott a szálas takarmány, amit betettem előző este neki. Nagyon sokat eszik. Lehet, hogy többet kellene adnom neki, mint amennyit szoktam, hátha jobban meg fognak erősödni a fiókái. A fekete-fehér anyámnál szintén elfogyott az előző adag kaszált széna. Bár itt már esznek a kicsik. Nem sokat, de azért minden etetéskor ropogtatják a szálast. Sőt, már láttam, mikor a szemes magoknál ültek bent, és ott ropogtattak.
Ezután benéztem a nagy fekete-fehér anyához, hátha megellett. De semmi. Még fészek építésnek se láttam jelét. Tegnap olvastam, nem 30 napra ellenek a nyulak, hanem 29-33-ig. De úgy vettem ki a szövegből, mintha az egyedtől is függene. Ha nagyobb testű, akkor később egy kicsit, ha kisebb, akkor előbb. Ezért is van, hogy szinte minden anyám egy-két nappal a 30-ik nap után ellik.
Ellésről jut eszembe. Tegnap olvastam pár nyulas írást, leginkább a fészek készítéssel kapcsolatosan, de az ez mellett több témáról is. Itt olvastam egy érdekességet, a túlhordásról. Mikor egy nyúl tovább tartja a méhében a kölyköt, és ettől a méhben elpusztul a kölyök. Ezután halva születik. A nagy barna-fehérnél ezt most tapasztalhattam is. Minden nap ellenőrzöm a fészkét, mert mivel csak kettőt ellett, lehet, hogy kicsit később ellik. Nos, találtam egy elég nagy, nagyobb, mint a fészekben lévő két fiókához képest egy elpusztult kisnyulat. Mivel eddig nem volt ott, és mivel halott, ezért arra tudok következtetni, biztos tovább hordásról van szó.
Tegnap beszéltem Szása barátommal, akitől a nagy anyák vannak. Mondtam neki, mennyire nem vagyok megelégedve a nagy anyáktól. Viszont megnyugtatott, nem szabad elhamarkodottan dönteni, mert ezek az anyák jók, csak már rég óta nem ellettek, nem voltak pároztatva. Lehet, hogy kell egy kis idő nekik. Azt is mondta, miután meséltem neki a lekonyuló fülű nyulak elleni unszimpátiámról, hogy azért gondoljam meg. A lekonyuló fülnek van előnye, mivel azok a nyulak, nem kapják el a fülrüht. Ami szerinte eléggé gyakori betegség a sima fülű nyulaknál. Valamint azt is mondta, hogy a lekonyuló nyulak sokkal vékonyabb csontozatúak és több a hú rajtuk, mint a sima fülűeknek. Ez elgondolkodtatott. De ettől függetlenül nem tetszenek...
