Már a hónap elején írtam, nagyon jól sikerült a Vajda bemutatkozó ellése, mert kilencet ellett, és eléggé szép fészket épített, amelyben egyforma nagyságú fiókák kerültek. Hónap közben készítettem a fészekről pár képet, amelyet úgy gondoltam megosztok most.

Az első még az ellés után pár nappal készült:

Már itt örömre adott okot, hogy többségében világos nyuszikám lesz. És, ahogy az új kannyúl fehér alapszinét néztem, reménykedve töltött el a tudat, talán a fenti 3 világos nyuszi fehér is lehetne. Hogy minél előbb megtudja a színűket, ezért foylamatosan ellenőrizgttem, valamint vigyáztam a fészekre, ha baj van, akkor tudjak reagálni.

A következő képe már későbbi:

Itt már jól látni, fehér az a világos szín. És Vajda továbbra is szépen óvja, eteti őket. Olyan szépen, hogy rövid időn belül a fészket elhagyva már ki-kijártak és ha sokat nem is, de már próbálgatták a fogaikat. Természetesen a családban a fehér színű nyuszik hamar kedvencek lettek. És talán ennek következtében következett be a tragédia.

Éppen bent voltam, amikor sikít az egyik gyerek, hogy rohanjak, baj van. Már éreztem előre, biztos a nyulakkal van valami, és biztos a kutyánk a tettes. És sajnos, igazam volt. Bukfenc nevű kutyánk megint elkapott egy nyulat, méghozzá Vajdát. Azt mondták a gyerekek, az ól ajtaja nyitva volt, és a kutya éppen kirántotta az ólból a nyulat. Szerencse a szerencsétlenségben, nem tudta megroppantani egyből, hanem kiugrott a szájából és a gyerekek még el tudták zavarni az anyát felkapták és visszatették az ólba.

Mikor az anyanyulat kirántotta a kutya, akkor pár kicsit is magával sodort. Ezek szépen leestek és a kutyától megijedve elmenekültek az óltól. Gyorsan ellenőriztem a Vajdát, mennyire komoly a sérülése. Néztem, de nem láttam küsérelmi nyomokat, de azért eléggé sokkos állapotba kerülhetett, mert nem mozdlt meg, mikor megcirogattam. Pedig egy kicsit még félős és a babusgatást nem szereti. De reménykedtem, hátha szerencsém van a mostani támadással.

Míg az anyát ellenőriztem, addig a gyerekek a kicsiket keresték a kertben, úgy, hogy közben az egyik mindig távol tartotta a kutyákat. Gyorsan megtaláltuk a három szökevényt, amelyek az anyjukhoz hasonlóan igen meg voltak ijedve. De szerencsére az ijedségen kívül nem történt velük semmi.

Ennek a támadásnak köszönhetően a feleségem beleegyezett, hogy kiveihetem a nyulakat a kertbe készült szénatároló alá. Már csak egyeztetések folynak a szénatároló átalakítása kapcsán. Én szeretném felfalazni az oldalát, a feleségem pedig nem. Ha eldől, akkor nekiállok.

Talán írtam már róla, a süldő nyulakat áttettem a kemence mögötti nevelőbe, de úgy, hogy lefeleztem. Ide került a 6 süldő. Nem lett jó ötlet, mivel a 6 nyúl pilanatok alatt maguk alá ganéztak annyit, hogy nem tudok folyamatosan annyi szénát alájuk dobni, amit meg ne ennének, így kicsit több ganén vannak, mint szeretném. Szerencsére nem kell olyan sokáig itt lenniük, mivel vissza fognak kerülni a két nagy ól egyikébe, mert az ott lévő 8+6 kölyök fog átkerülni a nevelőbe, de leválasztás nélkül. Had rohangáljanak.

A múlt héten kaptam előleget 2 nyúl levágására. Bár nem akartam adni neki kettőt, de végül nem mondtam nemet. Arra gondoltam egyet kap a nagyobb süldőkből, mert azok elérték a 2,6-2,8-3 kilós súlyt, így vághatók, valamint a fekete anyát amúgy is selejtezni akartam. Aztán közbrszólt az élet. Egyik nap a gyerekek mondták, hogy a nyomi, amely kb. egy éve született ls eléggé pici volt a többiekhez, olyan volt, mintha megdöglött volna. De nem, még mozgott. Kicsit megijedtünk, de elmúlt az ijedség. Aztán másnap már nem ijedt, hanem szomorú voltam, mert a nyomi tényleg szarul nézett ki. Gyorsan levágtam és az egyik süldővel együtt odaadtuk a megrendelőnek. Meglepetésemre a süldő súlya nyúzás után 1,5 kiló volt, míg a nyomi annyira összeszegte magát, hogy majd 2 kilót nyomott konyhakészen.

Mivel az idei nagy süldők ennyire nagyok, ezért úgy döntöttem, anyóssal készítetek 3 süldő combjaiból rántott húst, ami ugye 4x3=12 hús lenne. A maradék testrészekből pedig leves lenne. De lehet, csak 2 nyulat vágok és a hátsó combokat felezem meg, ekkor is 12 húshoz jutnánk. Még megálmodom. Mindenképpen a maradék nyulak ólba kerülnek vissza, mert kell a hely a 14 süldőnek.

Nagyon gondolkodom, kellene óltani a nyulakat. Bár tavaly volt az első oltásom, de legalább nyugodt voltam. Pár ezer forintot megérne. Viszont most sok a süldő, így elég költséges lenne.

Visszatérve a nyúl vágáshoz, nagyon gondolkodom, hogy a szürke kant, és a fekete anyát a héten levágom és fagyasztóba teszem. Ahogy néztem, eléggé szépek, lehet vágni őket már. Legalább nem kellene feleslegesen etetnem, valamint lenne helyem. Lassan le kellene csökkentenem az állományt, legalább is az egyedül lévő nyulak esetén.