Mint említettem, sajnos a kapott kannyúl nem húzta nálam sokáig, a kutya elkapta. Szomorú is voltam rendesen. Mondtam is a családnak, hogy majd vennem kell egy újat, hogy ne legyen beltenyészet. Vszont, hogy kitől, honnan vegyem, arra ötletem se volt. Aztán szerencse a szerencsétlenségben. Pont mostanság volt születésnapom, erre mit kaptam? Igen egy kannyulat. Igaz ez is fiatal, de május végén június elején talán már használható lesz. Ez is egy fehér alapú nyúl barna és fekete foltokkal. Szépnek szép, de kicsit kölyök képe van. Kíváncsi lesze mikorra lesz bevethető.

Barna kölykei közül már csak 1 van. Bár most egészségesnek néz ki, de az utoljára elpusztultnál is ilyen volt a helyzet. Aztán egyik napról a másikra felpuffadt az első lába és lebénult. Aztán elpusztult.

Sokat gondolkodtam rajta, és arra gondoltam, mi van, ha az óllal van valami gond? Végül is a fekete anya is elkezdett csipásodni, otthagyta a fészek fiókákat. A barna kölykök is szinte mind elpusztult. Ez biztos nem lehet véletlen. Esetleg patkányok vihettek be oda valami fenét, esetleg valami más. Aztán arra gondoltam, lehet, hogy a patkány által kirágott lyuk fölé tett pala okozhatja a gondot? Ez is meg lehet. Bár utólag belegondolva a többi ólnál is van pala a fészek aljában. Akkor a többi óllal is gond lenne. Nem tudom.

Ha már ól. Még mindig vannak patkányok, hiába mérgezem, mérgeztem őket szinte mindenféle méreggel. A nyúlólamba viszont továbbra is be tudnak jutni. Valamit tenni kell, hogy ettől a gondtól legaláb megszabaduljak. Nézegettem a nyúlól hátulját, hogyan tudnám lezárni a patkányok elől a hátulról való bejutást. Ez az ól egy kakit hátul kipottyantó ól volt eredetileg, de az idő vas foga szépen megette az ólban lévő fa részeket, így mindenhol toldva-foltozva lett. Sőt a kakikivető lemez is szépen elrozsdásodott.

Mivel az ól alapja vas, ezért fával sokra nem mennék, mert azt is átrágja a patkány, valamint hogyan erősíteném a vashoz. Inkább hegesztés kellene. Mivel máshoz nem tudok ilyen esetben fordulni, apóssal beszéltem meg, hogy vaslemezzel, lemez darabokkal kellene a kakikivetőket lezárni a patkényok elől. A lemezeket fel kellene hegeszteni pár helyen. Erre azzal jött, hogy mi lenne, ha szegecselnénk. És hétvégén meg is tettük. Most telibe lemez a 6 ólat magába foglaló vasól.

A patkányok ki lettek zárva a rendszerből. Viszont továbbra is félő, hogy valami betegség, nyavaja bekerült az ólakba. Ezért kell majd egy tisztító fertőtlenítést végezni. Valszeg egy meszes festés megteszi. Jó lenne az előtt, mielőtt megellenek az anyák. Hétvégén gondoltam ellenőzöm az anyák áldot állapotát. Láss csodát, mind a két anya (feket, tarka) vemhes, tehát a 31-ei ellés eléggé reális most már. Jó lenne a héten, legkésőbb a hétvégén megoldani a fertőtlenítét. Viszont, hogy ezt meg tudjam tenni, ahhoz le kell vágnom pár nyulat, mert nincs hova tenni addig a nyulakat, amíg feltőtlenítek. Most 10 ólat használok, ebből 4 ólat fel tudnék szabadítani, ha levágom azokat a nyulakat, amelyek nem kellenek tovább szaporításra.

Amin még gondolkodom a vasól kapcsán, lehet, hogy a két felső ól között lévő fémrácsra valamit ráerősítek, mert nem biztos, hogy egészséges, ha két anyanyúl van egymás mellett és látják egymást és a fészkeket. Elég gyakran mintha marakodnának egymással a kerítésen kersztül. Ha fészek is van az ólban az lehet, hogy sérül. Vagy pedig az egyik anyát lejjebb költöztetem egy szinttel. Lehet, hogy ez jobb lenne, hogy kicsit megnyugodjanak. De mintha valaki mondta volna, hogy anyákat nem szabad úgy tartani, hogy lássák egymást.

Végre elfogyott a tavaly összegyűjtött széna, amit előre halmoztam fel raklapokra. Szétkaptam a raklapokat, hogy rendet rakjak. Beszéltünk apóssal, hogy előre az első udvar mögé építünk egy fix széna tárolót, amelybe gyűjthetném a szénát. Ezt a projektet meg kellene kezdeni, mert most már lehet vágni a zöldet. Már egy hete a kertben leszedett zöldet fonnyasztgatom a nyulaknak és úgy adom. Eddig nem történt gond. Talán még egy hétig fonyasztgatom, aztán mehet a zöld egyből a nyulaknak. Addigra átállnak a zöldre.

Viszont a hátsó szénaboglyához még mindig nem igen nyúltam. Már vagy 3 éve gyüjtögetem, halmozom. Valamit kellene vele tenni. Arra gondoltam, mi lenne, ha elhasználnám alomnak. Úgy is a tavaly vett kisbálás szalmám megázott és bepenészedett. Így legalább elhasználnám valamire. Ha esetleg valamely nyulnak szénára lenne szüksége, akkor nyugodtan tudná az alomnak adott szénát rágcsálni. Jó lenne hátul felszámolni a boglyát.

Elfogyóban van a szemes takarmányom. A beszállítómmal beszéltem, van még neki eladó kukorica, majd valamikor nyélbe ütjük a bizniszt. Vennem kell 2 zsákkal, ami nyárig valószínűleg elég lesz. De most eléggé takarékosan adtam a nyulaknak. Meg is látszik a süldőkön, mert egy kicsit lefogytak. Ennyit jelent, ha a kukorica nem pumpálja fel őket.

Ahogy már mondtam, sajnos az 5 satnya kicsiből már csak egy van. Viszont szerencsétlen eléggé magányos lehet. Arra gondoltam, hogy egy kicsit megtolom az etetését és ha már eléggé utolérte az előtte született 5 süldőt, akkor átrakom közéjük. Vagy lehet megosztom 3-3 nyúlra, hogy ne legyenek annyira összezárva. Bár jó egy hónap múlva már szükség lesz a két nagy ólra. De majd azt még kitalálom, hogy melyiket hova tegyem akkor. Remélem addigra a 4 vágandó nyúl is eltűnik az ólakból.

Már pár anyanyúl ellett nálam kicsiket, de a barna anya alatt lévők igen randára sikerültek. Először is, hatalmas füleik lettek. Másodszor annyira hosszú a szőrük, és olyan folyamatosan, mintha nedvesek lennének. Öt kicsi született, de hamar elveszítettünk egyet, mert eléggé vézna volt. A maradék négy között is van egy igen vézna, de talán a másik három egészséges lesz. Majd meglátjuk.

A barna anyát folyamatosan próbálom bepároztatni, mivel szeretném, ha minél előbb együtt ellene a három anya. Elvileg az ellés után 10-14 nap után az anya újra fel tudja venni a kant. Na, az enyém nem. Folyamatosan, szinte minden nap odateszem a kanhoz, de semmi. Összegömbölyödik és csak nevet a markában a kan próbálkozásán. Mivel lassan 1 hónaposak a kicsik, így nagy valószínűleg majd mostanság már amúgy is kellene neki tüzelni, de majd meglátjuk.

A másik két anya még a fekete-fehér kannal össze lettek rakva, de eredmény igen bizonytalan. Gondoltam, ha már a barna anyával próbálkozok, akkor megnézem, hogy állnak. A fekete anya egyből sírt, tehát valószínűleg van benne kölyök. Ebben az esetben viszont jövő héten ellenie kell. Addigra újra jó idő lesz, talán átvészelik az ellést.

A lepke-tarka viszont nem kezdett sírni, hanem ahogy a barna anya, összegömbölyödött, majd várta, hogy visszategyem a fészkébe. Aztán egyszer, amit átment az egyik helyről a másikra a kan óljában, akkor egy furcsa nyervogó hangot adott, amely akár arra is utalhat, hogy van benne kicsi. De mivel eléggé le van vékonyodva, ezért nem valószínű, hogy lennének benne kölykök. Legkésőbb jövő héten megtudjuk, mert akkor kellene ellenie.

A nyúl állomány kicsit megváltozott, mivel levágtam 4 süldőt és eladtam az első 7 kicsiből 2-öt. Mindegyik süldő 1,5 kg feletti volt megpucolás után. Sőt a nagyobbak 1,8 felettiek voltak. Már csak 3 süldő van, amelyeket a közeljövőben majd le szeretnék vágni. A legnagyobbat majd valószínűleg a Gyulának, mert 2 kg feletti lesz biztosan pucolva. A másik kettő nekünk lesz. Bár még van a fagyasztó ládában pár, ezért nem annyira sürgős a vágás.

Úgy tűnik, talán sikerült a patkányokat kicsit megritkítani, mivel ha etetek, akkor nem hallom a mocorgásukat. Talán sikerült a sok-sok méreggel a nagyját eltüntetni.

Sajnos, betörtént, amitől féltem. A fekete anyát felraktam abba az ólba, amelyben az elsők születtek, míg azokat áttettem egy nagyobb ólba. Szépen elfoglalta az ólat. Ellés előtti napokban jó alaposan ki is takarítottam alóla. Ahogy az első kettő, ez is egy nappal később ellett. Sajnos, nem voltam otthon délután, ezért este, mikor hazaértem, első volt, hogy megnézzem.

Sajnos, megtörtént, amitől féltem. Előbb ellett, nem várta meg a késő délutánt. És bár nagyon szép és szőrrel teli fészket épített, talán a három közül a legszebbet, nem oda ellett, hanem az ajtóba. Sőt, mintha eleve nem lettek volna életre készen a kicsik. Mintha rajtuk maradt volna a hártya, nem lettek volna letakarítva. Kicsik is voltak. Viszont heten lettek volna, ami jó. Így viszont szedhettem össze őket és áshattam el.

Ez volt február 27-én.

Aztán azon gondolkodtam, hogy mennyi idő kelhet neki, hogy újra be lehessen pároztatni. Aztán arra jutottam, megvárom a lepke-tarka anyát, teljen le az egy hónap és megpróbáljuk. Ennek eredményeként elsején bepároztattam a lepke-tarkát, de most már az új lepke-tarka kannal. Végre megtette a dolgát, elégedett voltam vele. 3-4 alkalommal fordult le az anyáról.

Másnap a feketét is betettem hozzá, és annak is neki esett. Sikerült is nagy nehezen 1-2-3-szor lefordulnia róla a kannak. Aztán gondoltam, amíg átviszem a kocsinkat cserélni a szomszédba, addig visszateszem az anyát és utána mér egy pár lefordulást adunk a fekete anyának. Pont mikor visszaértem, éktelen visítást hallottam. Egyből futottam, és észrevettem, hogy a kutyánk szájában ott a fekete-fehér lepke-tarka kan nyulam. A szívem szakadt meg a látványtól.

Ráordítottam a kutyára, amely ijedtében elengedte a kannyúl pedig elszaladt, de nem olyan mozgással, ahogy egy egészségesnek kellett volna, de élt és mozgott. Gyorsan visszatettem az ólba, és míg ostoroztam magam, figyeltem a ténykedését. Mozgott, de eléggé meg volt törve. Reménykedtem, hogy csak a stressz. Az este folyamán többször is voltam kint, hogy ha kell, akkor elvágjam a torkát és megynyuzzam. De még mocorgott.

Aztán tegnap hazaértem délután. Egyből mentem az ólhoz. Mocorgott. Gondoltam talán túléli a dolgot, bár gyanús volt, hogy a kutya nyála által összeállt szőre továbbra is rendezetlen volt, pedig a nyulak mosakodásban jobban odavernek a macskáknak, mint gondolná az ember. Nagyon tiszta állat a nyúl. H valami nem tetszik neki, akkor lenyalogatja magát, amíg kifogástalan nem lesz a külseje.

Gondoltam átteszem a kannyulat egy másik szellősebb ólba, hátha segít neki a környezetváltozás. Fogtam és kivettem. Ekkor törtem meg teljesen. A hátsó lábait nem mozgatta, valamint a feneke alatt ott voltak a nyúlbogyók. Lebénult... Akár csak én, mert tudtam, hogy ennek vége. Hogy miért nem figyeltem oda rendesen és zártam be az ólának az ajtaját... Ez már a második alkalom, mióta ismét nyulazok. Akkor egy anyanyulat fektettek ki a kutyák, most pedig  gyönyörű kannyulamat...

Nem volt mese, le kell vágni, és meg kell nézni, mit lehet belőle megmenteni. Nem akarom mondani, mi volt a kan belsejében, mert annyira gáz. Belső vérzések, alvadt vérek, vízhólyag teljesen feltelve, több fognyom. Nem csoda, hogy nem mozgott, csoda, hogy élt még. Biztos nagy fájdalmai lehettek. Most szerezhetek új kannyulat. Ahonnan kaptam, azt kellene megkörnyékeznem, hátha van neki még egy elfekvőbe. Lehetőleg egy idősebb.

Legutóbb arról számoltam be, sikerült végi néznem egy ellést a fészek építéstől az ellés végéig. Már meg van a második alkalom. Most a barna anyám ellését követhettem a szőr tépés állapotától. Bár ez a nyúl is nagyjából hasonlón ellett, mint a másik, azért egy kis eltérés volt.

A fészek építése szalmából, majd szőr tépése a fészekben megegyezik. A fészekbe egy lyuk képzése is hasonlóan ment. Aztán az ellés kicsit másképpen történt. Bár lehet, hogy azért, mert ez a sarokba építette a fészket az előző pedig csak oldalt, nem vette körbe szinte teljesen ól oldala.

Ez az anya nem a fészek fölé helyezkedett, hanem a fészek szélére ült. Legalább is úgy tűnt hátulról. Mintha terpeszbe ült volna. Két hátsó lába közrefogta azt a területet a fészek mellett, hova a kicsik érkeztek. Szép sorjában jöttek, ilyenkor az anya kicsit remegett, mintha fázna, majd a láb közé hajolva tisztogatta a kicsiket. Mikor kijött mindegyik, akkor felállt az ülő helyzetből, ment egy kört az ólban, majd visszament a kicsikhez tovább tisztogatni őket.

Öt kicsike volt a fészek szélén, amelyek elsőre azt se tudták mit tegyenek. Aztán mintha megérezték volna, elindultak a fészek felé. Egyesével tűntek el a fészekben, de közben az anya még tisztogatta őket. Mikor a kicsik eltűntek a fészekben a jó meleg szőrben, akkor az anya elvonul a szemes kukoricából enni. Ekkor gondolta úgy, én jövök. Fogtam az anyát, kivettem, és térkövekkel körbe vettem a fészket.

Készítettem előtte egy képet a fészekről:

A hét végén át kellett tennem az első ellés kicsinyeit az anyával, mert az óluk patkány mentes övezet, és az jó, ha vannak kicsik. És 25-én vagy 26-án ellik a következő, a fekete anya. Ezért az egyik nagy ólat szépen kitakarítottam, kicsit feljavítottam, hogy a kicsiknek nehogy baja legyen, aztán átraktam őket. De lőtte még készült róluk egy kép:

A gyerekek nagyon szeretik őket, elég gyakran ki-kiveszik kicsit simizni, babusgatni. Ilyenkor még negyon aranyosak. Persze meg vannak a szabályok. Óvatosan kivenni, anya meg ne kapja őket, valamint nem lehet elvinni az óltól őket. Visszarakni szintén óvatosan, és jól odafigyelni az ól bezárására.

Amúgy más nagyon nem történt, azon kívül, hogy iszonyú sok patkány lett. Ezért bevásároltunk mérgekből és jól teleszórtuk a környéket. Ennek meg is lett az eredménye. Pár nap múlva kevesebb lett a mocorgás, és el is tűntek a dögök. Mivel kicsit bemérgeződtek, így a kutyák már nyugodtan utolérik őket az udvarban. Nagy örömre értem haza, hogy az egyik legnagyobbat, amit láttam az egyik kutya utolért és jól megráncigálta. Tegnapelőtt ismét teleszórtam a fatárolót és a kemence tetejét, de most már maradt belőle másnap, vagyis ha nem is tűntek el, de biztos megfogytak.

Ez egy régebbi esemény leírása. Régóta tartok már nyuszikat, de igazából nem igen követtem végig egy nyúl ellését. Láttam, hogy építgeti a fészket, aztán egyszer csak ott volt a sok-sok szőr alatt a néhány kicsi fióka. Annyira nem érdekelt engem, hogy végig üljek egy folyamatot. Főleg úgy, hogy eddig nem igen ellettek a meghatározott időpontban. Általában 1-2-3 nappal később ellenek. Ez nem probléma, mert a 34 napba beleférnek így is.

Most viszont február másodikán este elindult egy folyamat az anyanyúlnál. Mivel patkány veszély volt, ezért gondoltam, amíg a szemes magokat eltűnnek az etetőkből. Az ellés folyamata nem tartott soká kvázi, de nagyon érdekes és tanulságos volt számomra.

A folyamat azzal kezdődött, mikor kimentem etetni késő délután, szinte már este, akkor láttam, az egyik sarokba be van halmozva az előző nap beadott szalmát. Gondoltam még adok neki egy kisebb marékkal, mert nagyon hideg van éjjel és nehogy megfázzanak a kicsik, ha ellik a nyúl.

Mikor beraktam a szalmát, egyből elkezdte a szalmaszálakat összegyűjteni és hátrahordani az ól végébe, ahol fészket fog majd összerakni. Próbáltam képeket készíteni, de nem igen sikerült. A telefonom nem éppen erre van kitalálva.

Ahogy összehordta a szalmaszálakat, közben az orrával folyamatosan kisebb lyukat próbált formálni. Először kialakított fészek végül nem lett jó, ezért egy kicsit arrébb került. Aztán mikor elfogyott a szalma a nyúl belefeküdt a fészekben többször is, ezzel is lelapítva a szalmakupacot. Kicsit lihegett, kicsit pihengetett. Aztán felkelt, majd tépkedni kezdte magáról.

Először azt gondoltam ugyanúgy, ahogyan a szalmát kint a szájával tartja. Ehelyett viszont a szájába vette, mintha lenyelte volna. Furcsáltam is, de mikor elég szőrt tépett ki, akkor oda megment a fészekhez és kiköpte. És nem volt nyálas, ragacsos... Mintha nem lett volna nyál a szájában.

Gondolom mindenki szokta látni a vemhes anya nagy szőrpamacsát nyakán. Mindig azt gondoltam onnan szedi ki az anya a fészekbe, de nem igen tudta tépni. Helyette az oldaláról, hasa aljáról tépkedte. Egészen addig, amíg nem lett megfelelő mennyiségű szőr. Közben meg-megállt és a fészek elé lefeküdt 1-2 percig, aztán folytatta.

Amire amúgy ilyenkor figyelni kell, nem szabad zavarni, bolygatni a nyuszit, ezért nem is nyitogattam rá az ajtót, nem nyúltam be az ólba.

Mikor a fészek teljesen el is készült, akkor ráfeküdt a fészekre és egyre gyorsabban lihegett. Majd egyszer csak felült, eléggé furcsa pózban:

Úgy ült fel, hogy az anya a fészek felett volt. A mellső lábai a fészken és inkább azon átnyúltak. A hátulsó lábak pedig közre fogják a fészket. Mikor kijött a kicsi hátul, akkor a fészek szélére érkezett meg az új jövendék. Az anya egyből kezelésbe vette: a kicsin lévő hártyákat óvatosan lefejtette, megette a kicsivel érkező belsőségekkel. Hogy pontosan miket, az nem látszott, nem is igen akartam bolygatni.

Nem csak a kicsit takarította le, hanem a fészek szélét is letakarította a vértől. Aztán jött a következő. Egészen addig, amíg mind a 7 kicsi ki nem jött. A letisztított kicsik persze tisztítás közben mocorogtak, majd bekeveredtek a fészekbe. Mikor végzett, addigra a kicsik szépen bemásztak a fészekbe a szőr alá. Az anya ezután teljesen a lecsalogatta a fészek környékét.

Csak mikor végzett a teljes takarítással akkor kezdet el enni abból a kajából, amit adtam neki.

Ami bár nem látszott az ellés során, a kicsik mikor kijöttek, akkor szopiztak egy kicsit, és csak utána mentek a fészekbe.

Mikor az anya is lefeküdt a fészek mellé, akkor jött el az én időm. Fogtam kitettem az ólból, majd a fészek széléhez raktam térköveket. Erre azért van szükség, mert sajnos, nem egy anyánál már előfordult, mikor etettek, akkor az emlőn csüngtek a kicsik és kijöttek a fészekből az anyával együtt. Itt persze leestek az ól aljára, majd elpusztultak, mert nem mentek vissza a fészekbe. Valamit szoktak csak addig-addig ficánkolni, amíg ki nem keverednek a fészekből. Ezzel a térkő dologgal szoktam peremet adni a fészeknek, védve ezzel a kicsiket.

A kicsiket nem is számoltam meg ellés után, hanem csak pár nappal később. Erről is készült kép:

Hét pici született és abból csak egy amelyik kicsit kisebb a többinél.

Készült több kép és videó is, de annyira sötétek lettek, hogy nem látni szinte semmit belőle. Majd, ha legközelebb sikerül, akkor majd jobban rá fogok gyúrni a képekre, videókra.

Ami nemsokára be is következhet, mivel a hétvégén várható a következő ellés.

Sajnos, az év utolsó szaporításból nem lett semmi 2019-ben. Vagy még fiatal volt a kan, vagy valami más gikszer lett. Ezért december elején újra bepároztattam őket. December végén ellenőriztem a kannál őket, de csak a barna anya vinnyogott, a másik kettő nem igen, ezért újra bepároztattam őket január elsején.

A barna viszont 7-ére volt kiírva. Ennek rendje és módja szerint előtte 5-én jó alaposan kitakarítottam az ólját, majd száraz szalmával feltöltöttem. Ez képezte a fészek nagyját. A takarítás során ellenőriztem, hogy minden esetleges patkány támadásra esélyes lyukat, lyuk kezdeményezést becsináltam e. Mindent rendben találtam. Lelkesen vártam a gyermek áldást. El is kezdte 7-én készíteni a fészket szalmából, valamint kibélelte szőrrel is. Bármikor megérkezhettek a fiókák.

Minden reggel és délután ellenőriztem, hogy van e végre kicsi a fészekben. Egészen 9-éig, amikor is észrevettem, valami nincs rendben a fészekkel. Ellenőrzés során vettem észre, hogy a fészek közepén egy lyuk van a trágyavetőbe. Ezért nem volt kicsi a fészekben. A rohadék patkány, ellés után kirágta a deszkát és kiszedte a fészekből a fiókákat. Eléggé lehangolt az észrevétel.

Ez a negatív tapasztalat arra ösztönöz, hogy sokkal jobban fel kell készíteni az ólakat a patkány ellen. Ha kell, akkor a ganévetőket teljesen el kell tömíteni, vagy az ól alját kell teljesen befedni fémmel, vagy fém lapokkal. Mielőtt a másik kettő ha ellik,, laposabban át kell nézni az ólakat. Gondolkodtam, hogy esetleg a garázsba, vagy a garázsba lévő spájzba viszem az anyákat.

A héten vettem két zsák kukoricát, valamint jó alaposan kitakarítottam az ólakat.

Mivel régen nem írtam a blogba, ezért gondoltam most kicsi összefoglalom, mik is történt az elmúlt időben és milyen változások állhatnak be.

Először is kicsit szét kellett robbantanom az öreg süldőket a kemence mögött, mert a kis bakok beindultak és várható kölyök áldás, ha csak nem sikerült idejében megállítanom a problémát. Le kellett vágnom két süldőt, mert kellett a hús, ezért kicsit méregettem, és örömmel tapasztaltam, elérték a nagyobbak a 3 kilós határt. Sokat számított, hogy a lehetőleg csak zölden nőjenek projektet visszavettem. Úgy gondoltam, visszaállhatunk a rendes etetésre, ami azt takarja, hogy minden nap kapjanak szemes és száraz szénát. Ezt többé-kevésbé tartom is. Ennek köszönhetően megindultak a vegetáló nyulak is. És mivel kettő kan süldőt levágtam, ezért lett hely, hogy teljesen kanmentesítsem a kemence mögötti részt. Ettől függetlenül lehet, hogy lesz gyermek áldás, de azokat megpróbálom majd a közeljövőben lecsekkolni kannál.

Nehezen, de talán sikerrel jártam az anya nyulak bepároztatásával. Bár a kapott kan még kicsi, de az enyémek között van egy fekete lógó fülű, amelyik eléggé kemény. Úgy tűnik mind a 3 anyát bepározta. A barna és barna lepketarkát (Szép) már a hónap elején, míg a feketét csak 10-13-a környékén. Ennek tükrében december első napjaiban várható ellés. Azért is vagyok ennyire derűlátó, mert visszatettem a két régebben bepároztatott anyát és sírtak, vagyis várhatólag lesz kölyök.

A kemence mögött 6 lány süldő van, és talán már mindegyik elérte a 3 kilót. Majd a héten vágnom is kell belőle 2-öt megrendelésre, bár nem tudom mikor tudom majd megoldani ezt, mert minden délután van programom és nem tudom mikor tudnám világossal levágni őket. Kanokat fogok, ha van 3 kiló feletti (egy biztos, mert pár hete már elérte ezt a súlyt), a helyükre pedig lányokat fogok kitenni. De mielőtt a 6 lányból kiválasztanám a szerencséseket, előtte kantesztet hajtok végre rajtuk. Lehetőleg azt teszem külön, amelyik esetleg sír.

Az egyik hétvégén a fiammal nekiveselkedtünk és a két nyúlólat úgy forgattuk, hogy a szél, huzat ne fújjon be az ólakhoz. Már csak a hátuljára kell tenni a vásznat és eléggé huzatmentes lesz a hely.

Eddig azt gondoltam, sikerült az idén betelepült patkányokat kiüldözni vagy kipusztítani, de tapasztaltam nem jártam sikerrel. Hiába mérgeztünk, a süldők helyénél a ganét teljesen feltúrták, felásták. Most nem tudom, hogy étel után kutattak, vagy pedig fészkelő helyet keresnek, de eléggé átjárták a ganét. Mindenképpen a közeljövőben meg kell oldanom, hogy onnan is kiganézzak. Van mit kiszedni. A többi ólat eléggé tisztán tartom. Heti egyszer biztos, de egyeseknél gyakrabban is takarítok.

A takarításról jut eszembe, elfogyott a szalma a nyúlólaknál, ezért gondoltam behozom az egyiket az idén vett 8 bála egyikéből. Azt kellett tapasztalnom, hogy bár letakartam őket sátorponyvával, nem sikerült nedvesség mentesen tartanom őket. Valószínűleg átszivárgott a víz rajta, így az egész bepenészesedett. Bár az egyiket bevittem, mert kellett nagyon, de annyira büdös, hogy többet nem tehetek alájuk, mert valamit elkaphatnak. Majd beszélnem kellene a szomszéddal, hátha tud valahonnan pár ki bálával szerezni. Ha nem, akkor a Cilát fogom megkörnyékezni.

Lassan majd szemes takarmány is kell, mert bár még a fele meg van az árpa adagnak, amit utoljára vettem, de ne az utolsó pillanatra maradjon, mert aztán kapkodás lesz.

Hát elég régen jelentkeztem be, hogy írjak a nyulakkal kapcsolatos helyzetről. Sajnos, csak rossz hírek vannak, egy kivételével. Legutóbb ott tartottam, hogy bepároztattam 4 anyanyulat (két fekete, szép és a barna), és augusztus 20 utánra vártam az áldást.

Sajnos az áldás elmaradt, négyből egy se ellett meg. Ez jelent valamit, főleg úgy, hogy mikor nem ellettek meg, akkor odaraktam a kanhoz őket, de a kan meg se mozdult. Nem mozdult rá az anyákra. Vagyis elszállt, mint a győzelmi zászló. Itt az ideje, hogy cseréljem. Aztán megkezdtem a kannyúl mögött maradt hiányt pótolni. Megkértem a Szását, hogy menjen és kérjen nekem egy újat az unokaöccsétől. Harmadik kérésre végre megtette, de nem volt neki. Szerencsére közben sikerült szereznem egy ismeretséget egy sráccal, aki nagyon szívesen adott kant, de csak 3-4 hónaposat, amely majd csak tavasszal fog szuperálni. De gyönyörű lepketarka.

Közben beszéltem több nyulassal és arra az elhatározásra jutottam, hogy nem szabad tavaszig várni a pároztatással, hanem folyamatosan kell elletni. Ha rövidebb időre megszakad a tenyészidőszak az anyának, akkor nem fog úgy teljesíteni az újrakezdésnél. Inkább hulljanak el a kicsik, kint hogy több hónapig nem ellik az anya. Eldöntöttem, hogy így fogok tenni, és valahonnan szerzek kant, hogy bepároztassam az anyákat.

Első ötletem az Attila volt, akinek adtam jó egy éve egy kan jelölt nyulat kannak, de már levágta, mert nem tartanak nyulakat. Aztán az egyik csapattársam apjával bizniszeltem. Odaadta a 5 éves kanját azzal, hogy nem biztos, hogy valamit össze tud hozni. Hát nem sikerült.

Közben levágtam a két kisebb méretű anyanyulamat és a kant. És kíváncsiság miatt megnéztem, hogy esetleg mekkorák az idei süldők. Hát 3 felett volt 3-4. Ekkor csillant fel egy reménysugár. Elkezdtem osztani-szorozni és arra jutottam, hogy már lassan fél évesek lesznek, vagyis akár jók is lehetnek kannak. Gyorsan félre tettem 3 nagyobb kant és egy lány nyulat. Utóbbit azért, mert levágnám, de nem akarok úgy járni, hogy esetleg van benne kölyök, ezért várok egy hónapot vele, aztán fogom csak levágni. Gondolkodtam, esetleg félre teszem a többi lányt is, hátha azok közül valamelyik vemhes. És nehogy várni kelljen rájuk, ha levágáshoz közelítek velük.

Ezt valószínűleg a héten megoldom, mert van két-három üres ól  most a vágások miatt. Közben a kis kannyulakat tesztelem, és szoktatom a felnőtt világhoz. A három közül egy van, amelyik próbálkozik, de nem az igazi. Az anyák másfélszer nagyobbak, mint a kiskan, és eléggé gyengusz. Nem is fér hozzá rendesen az anyákhoz. De legalább próbálkozik. Minden nap egyszer, kétszer összerakom az anyákkal a kis kanokat, hátha egyszer sikerül a csoda nekik és nagy fiúk lesznek.

Már jó ideje nem jelentkeztem, mert nyaraltunk. De azóta is történtek dolgok. Sajnos, inkább csak rossz, de azért jó is.

Az egyetlen pozitívum, hogy a másik vörös, amelyet le szerettem volna vágni, mert megellett. Sőt, 8 kicsinye született. Mivel nem gondoltuk, hogy meg fog elleni, ezért nem volt neki fészekanyag. Ennek ellenére az ólban lévő kakikat és lucerna szárakat rakta össze az egyik sarokba, majd abba sok szőrt tett. Mikor észrevettük, akkor láttuk, hogy van kettő gyengébb kicsi. Ezek azóta el is pusztultak.

Többször volt, hogy a kicsik kijöttek a fészekből, de vagy mi, vagy az anya visszatette a fészekben. Mivel jó idő volt, ezért nem okozott a kicsit vándorlása problémát. Viszont volt, hogy a fészekben lévő szőr eltűnt, vagy jól letaposódott. Viszont az anya újra felépítette a fészket friss szőrrel. Kár, hogy annyira kicsi az anya, mert közben egyik legjobb.

Akkor kezdjük a rossz históriákkal. Mikor hazajöttünk nyaralásból, akkor már beteg volt egy kicsi. El is pusztult. Sőt azóta még két kölyök szintén elpusztult. Viszont történt ennél nagyobb veszteség is.

Szép testvére két kölykét nevelve nagyon szépen rendbe tartotta a fészkét, valamint védelmezte a kicsiket. Aztán az egyik kicsi elkalandozott és valahogy úgy sikerült neki, hogy beszorult, és elpusztult. Gondoltam, mivel a másik már nagyon kijár az odúból, ezért úgy gondoltam szét szedem az odút, hogy jobban elférjenek. A szétszedésnél sajnos, nem csuktam be jól az egyik ajtót, aminek az lett az eredménye, kiesett vagy kiugrott az ólból. Mivel nem voltam ott, ezért a kutyánk elkapta és kifektette a fűre várva a jutalmat.

Ha elkaptam volna, akkor biztos agyon vágom. Ehelyett nekiállhattam megnyúzni, majd a használható részeket kiválogattam, a többit megfőztem a kutyáknak. Egy jó kis leves lett belőle. A kicsit még jó, hogy előtte elkülönítettem hasonló méretű fiókákhoz. De utóbb végül elpusztult, ezt említettem feljebb.

A másik vörös anya nagyon jól bírta, hogy nem kapott annyi ennivalót, de ettől függetlenül a kölykök életben maradtak. Viszont nem olyan nagyok a kölykök. Ettől függetlenül a két vörösnek összesen most 13 kicsinye van. Jó lenne nekik kitalálni egy helyett, ahol majd el tudom őket szállásolni, amíg megnőnek és levágásra kerülnek. Nagyon ideje lenne a fatárolót kipakolni, hogy ott helyett alakítsak ki a kicsiknek.

Közben a másik négy anyát bepároztattam. Fél-fél napokat maradtak a kannal. Meleg volt, de ahhoz képest a kan eléggé aktív volt. Remélem eredményes is lesz a pároztatás. Ha minden jól megy, akkor augusztus 20a után kezdenek elleni.

Múlt héten, mikor a Szép testvérénél is átépítettem az ólat, akkor nagyon alaposan kitakarítottam az ólakat. Majd a süldők alatt kellene lassan majd újra takarítanom, mert kezd szaga lenni a helynek.

Pénteken megjött a szalma kis bálákban. 6-8-at kértem, de végül nyolc lett, mert após egyet megint elígért. Maradni fog nekem 7 darab. Most még van több, mint fél bála, amiből takarításkor szórok a nyulak alá. Hátra vittem a bálákat a gyümölcsösbe és le is fedtem, mert éppen jött a vihar. Sikerült még időben összeraknom.

Lassan kellene majd szemes takarmány vennem, mert bár van, de azért jobb lenne, ha nem az utolsó pillanatban akarok beszerezni.

A legutóbbi bejelentkezés óta megint történtek események. A barna anya alatt csak egy kölyök maradt, így az utolsót áttettem a vörös anya alá, így az alatt 7 kölyök van. Nagyon szépen neveli a kicsiket, és nagyon barátságos, kár, hogy annyira kicsi. Egy alkalommal már elfogyott a vörös fészke, és a kis nyuszik az ólban voltak egymás mellett. Betettem térköveket és a maradék szőrt visszatettem a kölykökkel együtt. Az anyag minden gond nélkül elfogadta az új felállást.

A két, kölykökkel együtt volt, de bepároztatott anyák (két fekete) nem ellett meg. Lehet őket bepároztatni.

Úgy gondoltam múltkor, hogy ha már ennyire kezdenek összeérni az ellések az anyáknál, jó lenne egy időbe rakni a pároztatást. Viszont mivel 5-6-7 anya van, így egymást követő ellést nehéz összehozni, főleg úgy, hogy 2 anya alatt kicsik vannak, egy alatt most már nincs (barna). Ezért mégis két lépcsős ellési hullámra fogom őket tenni. Most bepároztatom azokat, amelyek nem ellettek meg, vagy nem is lettek bepároztatva. De úgy, hogy a nyaralások között elljenek.

Elvileg Szép a két fekete és a vörös, amelyiket lehetne pároztatni. Viszont augusztus 16-án megyek nyaralni, tehát 1-2 napon belül kellene pároztatni, de pont az első napokban nem lennék, vagy pedig hétvégén kezdem pároztatni őket és a nyaralás utánra időzíteném az ellésüket. Szerintem utóbbi, mert mikor nyaralunk, akkor felvigyázó lesz a nyulak mellett, és szeretnék én vigyázni rájuk.

A Szép testvérének 2 kölyke lett, amelyeket nagyon szépen nevel. A fészek is nagyon szép. Viszont tegnap már a ki-kimerészkedő kicsik közül az egyik a kukorica etető és az ajtó közé beszorult. Nem értem hogy sikerült neki, mert hely is nagy volt, valamint szerintem simán ki tudott volna jönni. Már csak egy kicsinye van.

A lucerna a kevés csapadék miatt nem nő annyira, ezért egy alternatív megoldásra lenne szükség, ahonnan zöldet tudnék szerezni. Arra gondoltam, hogy a Kisiskolánál van egy kis zöld rész, amit a közalkalmazottak nem vágnak, az jó lenne. Jó réti fű.