Már párszor említettem, lassan készülgetni fog a nyulaknak egy új birodalom. Ez annyira előre haladt az elmúlt hónapban, hogy pár nap és az összes nyúl ki lesz költöztetve. Már csak az új ólkomplexumnak kell elkészülnie. Az új birodalomról most készítettem pár képet, amelyeket most megosztok.

Az egész úgy indult, készítünk egy féltetőt a nyulaknak szénának. Ez nőtte ki magát egy ekkora komplexummá. A felhasznált anyagok a féltetőhöz mind használt, vagyis újrahasznosított anyag. A féltető egyik oldala le van betonozva, míg a másik maradt földes, legalább is egyelőre. Még a tetővel vannak gondok, mert szivárog az víz be a tető alá, mikor esik az eső. Ezen még tudok majd javítani.

A birodalom közvetlenül az első udvar mellé épült. Én szerettem volna egy kaput az első udvar felé, de nem engedték a kaput. Jó lett volna a kutyák kizárását, hogy a nyulaknak minél nyugodtabb birodalmuk legyen. De majd idővel az is lesz, ezt megígérhetem. Kilenc vaslábon áll a tetőrendszer, amelyek vassal vannak összekötve. Erre került tetőléc, amelyre lemezcsavarokkal kerültek fel a lemezek.

Az oldalának szerettem volna olyan anyagot, amelyen nem lehet átlátni, ne tudják mi van a féltető alatt. Sajnos, pár házzal arrébb az egész baromfiudvart kipakolták pár éjszaka alatt. Ezt szerettem volna megelőzni. De ezt nem engedték, csak dróttal oldhattam meg a kerítést. Aztán egy kis engedményt kaptam, az egyik oldalhoz tehettem blokktéglát. Ez a képen a jobb oldalon van. Az egész oldalt fel fogom pakolni ezzel a blokkal.

Nem csak egy birodalom készült el a féltető alatt, hanem készül pár plusz ól. Pontosan egy 2x2-es, de úgy, hogy alattuk egy 2x1-es is könnyen kialakítható, minimális munkával. Ezek az ólak 100x80 cm2 területűek. Ez egészen nagy a mostani ólakhoz képest. Ezeknek a magassága minimálisan 60 cm. Ide fognak a kemence mögött kialakított helyről a 16 süldő átkerülni. Ha esetleg hétvégén tudnék kicsit haladni, akkor akár jövő héten már ott lakhatnak.

Ezen a képen a birodalom hátulról lett lefényképezve. Látni, bal oldalt van a vasból készül nyúlól, míg a másik oldalon található az új nyúlól rendszer, valamint mellette a másik 5 ólasra kialakított nyúlól egység. Direkt így lett kialakítva az elhelyezés. Sokat gondolkodtam melyiket hova tegyem, de végül így döntöttem. Így legalább jól átjárja a levegő az ólak előtti részt. Sajnos, továbbra is nagyon sok szunyog van. Ezen a képen látni, átlátni egészen a garázsunk eléig. Ez azért lehet, mert az első udvart körbe eltakaró sövényt az új birodalom előtt kiírtottuk. így jobban tud az udvaron is és a féltető alatt is mozogni a levegő.

Így néz ki az új ól rendszer. Ez is leginkább maradék anyagokból lett elkészítve. A tér legjobb kihasználásának az volt a módja, hogy nem mobilra, hanem fixen a helyére lettek építve az ólak. Annyira, hogy az oldalak oda lettek hegesztve a tetőt tartó vasszerkezethez. A hátulját a blokkok adják majd. A teteje pedig maga a féltető. Reményeim szerint annyira magasak lettek a felső ólak, hogy nem érik majd el a tetőléceket. Egyedül az elejére és az ólakat elválasztó drótháló lett véve, valamint a szegecsek. Még utóbbit és facsavarokat venni kell, mert nagyon fogyóban vannak.

Ezen a képen látni, hogy blokk van a féltető tilsó oldalán. Valamint a vasól mellé bekerült egy asztal, amely eddig az esőn ázott, és ment tönkre. Most majd ezt feljavítom, így nem fog tökre menni, valamint az összes nyulas eszközömet el tudom majd rejteni alá, vagy rá. Ezen az asztalon szoktam a nyulaknak szedett almát tartani, majd összevágni, mielőtt odaadom nekik. Ami még látszik, hogy az első udvarból lehet csak a féltető alá menni, úgy, hogy ki lett bontva a két oszlopköz között bontva a kerítés. Még kicsit kell rajta dolgozni, mert csak úgy engedték meg ezt a féltetőt használni, ha elrejtek benne pár olyan szerszámot, eszközt, ami most ide-oda van elrejtve. Pl. a betonkeverőnek is kell majd a hely a szemközti ól mellett.

Van még munka, de azért halad a nyulak birodalma.Sok új lehetőség adódik majd, amellyel előrébb fogok jutni a nyúltartásban.

Ez volt az eddigi legfurcsább ellési eredményem, amivel eddig szerencsém volt. Minden pároztatásnál ott vagyok és figyelem, hogy az adott anyanyúl felvette-e a kant, a kan pedig minél többször lefordult-e az anyanyúlról. Jó egy hónapja éppen ellenőriztem a pároztatást, de egyszer nem fordult le a kannyúl az anyáról, Szépikéről. Mivel nem is nagyon pörgött a kan, ezért vissza is tette az anyát a helyére.

Aztán másnap, azzal a reménnyel, hogy talán majd most sikerül a kannak lefordulnia Szépikéről, visszatettem az anyát a kanhoz. Szépike visított. Gondoltam, biztos valami baja van, pl. nem akar pározni. Aztán másnap megint be akartam tenni, de megint csak visítani kezdett. Ez hogy lehet? Mégis felvette a kant, méghozzá úgy, hogy az nem fordult le róla egyszer se? Most akkor mi van? Eddig ez volt a legbiztosabb pont a pároztatásnál. Most már ez sincs?

Még mindig nem voltam benne biztos, hogy a pároztatás megtette az eredményét, ezért hetente ellenőriztem az anya állapotát, és folyamatosan elbizonytalanított az anya behelyezésekor tapasztalt visítás. Ez vemhes. A "pároztatás" után 2 héttel elkönyveltem az anya vemhes. Úgy is kezeltem, de továbbra is ránéztem minden nap etetésen kívül is. A hétvégén szombaton az "elméleti" megfoganásnak letelt a határideje, gondoltam mivel semmi jele nincs az ólban, hogy pár napon belül ellés lesz, beteszem a kanhoz egy próbára. De még az ajtóig se jutottam, mert visítani kezdett. Akkor csak csúszik az ellés.

Szépen kitakarítottam a ólatt, majd vasárnap este kapott friss szalmát, amivel egyből fészeképítésbe kezdett, vagyis készülődünk. Este többször voltam kint, de nem ellett meg. Hétfő reggel az első utam hozzá volt, de semmi, viszont a szőrt már megszedte a szokott sarokba. Gondoltam, majd délután megellik, mert mindig délután, sötétedés után szokott elleni.

A munka után első utam megint Szépike volt, hogy lássam miképpen áll az elléssel. És már megellett. Viszont a fészek egyik fele eléggé le volt robbanva, ezért az anyát kivettem, a fészek tartalmát ellenőriztem (6 fióka: 2 fehér, 2 fekete-fehér lepketarka, és 2 barnás, vajas színű), valamint a fészek oldalát egy kicsit megerősítettem a fészek mellett talált maradék szalmával, majd az anyát visszahelyeztem a kicsikhez. Mivel nem ez az első közös ellésünk, ezért nem is igen aggódtam, hogy baj lenne a folytatásban.

Este újra ellenőriztem a fészket, de sajnos, a megerősített fészekszél megint csak elgyengült. Kivettem az anyát, és a szokásos térkővekkel megerősítettem a fészek szélét, majd utána visszahelyeztem Szépit az ólba. Ma reggel néztem, és minden rendben van.

Azért egy kicsit csalódott vagyok, mert eddig 7-et és 8-at ellett, és most csak 6-ot. Titokban 9-ben reménykedtem. De legalább jobban elférnek az ólban, valamint nagyobbak lesznek a kicsik választáskor. Most a barna anya jön. Jó lenne, ha most végre normális szülés és fióka méretekkel menne ez. Ha nem fog sikerülni neki, akkor nagyon gondolkodom, hogy selejtezés lesz belőle. Bár a Vajda anya (világos barna színű, és egy fehér csík van a homlokán) az első ellés ellenére nem akarja lassan 2 hete felvenni a kant. Bár gyanús, hogy a kan se úgy megy neki, mint aki szaporodni szeretne. Lehet, hogy a nagy meleget nem bírja a kan. Bár most voltak hűvösebb napok, akkor se tépte szét az ól ajtaját, hogy utódokat gyártson. Valamiért a Vajda se akarja a témát. Remélem nem lett maradandó sérülése a kutyakaland miatt.

A hétvégén ismét levágtam 3 nyulat. Utólagosan kicsit sok lett, mert mint végül kideült, szinte csak én és anyós evet belőle, a többiek ilyen-olyan indokkal nem kostolták meg. Most a combokból rántott nyúl lett, míg a maradékból levels készült. Nem mondanám, hogy a leves hejde-hújde finom lett, már készült jobb, de azért ehető volt. Kár volt, hogy a levestészta annyira túlfőtt. A rántott nyúl viszont nem sikerült annyira. Először azt hittem finom, az első comb megevése után, de azátm csak szerencsém lett, nem sikerült. A vastagabbak pl. véresek voltak még, és talán kicsit nyers is. Biztos van valami trükkje, anyós valami tejben áztatást mondott. Szerintem a falatkák, amit készítettem pár éve sokkal jobban sikerültek, mint ez. Legközelebb azt fogok majd készíteni nyúlból. Csak sokáig tart, amíg teljesen kifilézem a combokat és megfelelő méretre vágom őket.

Ez volt a bevezető, mert most nézzük, hogy mi történt, és milyen változásokat hajtottam végre. Először is, megérkezett a kánikula, aminek a hatására a nyúlólaknál szinte elviselhetetlen lett a meleg. Az ólat úgy helyezkednek el, hogy délután az ólak hátulját süti a nap, így az ólakban hatalmas meleg lesz. Gyorsan ezt orvosolni kellett, ezért a tavaly tönkrement napvitorlát elősítettem fel úgy, hogy a nyúlólak hátulját megvédja a közvetlen napsütéstől. Szerintem jól sikerült.

Az 5 süldőből 3-at levágtam, így a maradék kettőnek nagy lett a kemence mögött kialakított süldő nevelde. Fogtam és betettem őket a nyomi ólába, amelyet nemrég levágtam. Így a kemence mögötti hely felszabadult. Kiszedtem a térelválasztót, és újra egybe nyitottam az egészet. Kitakarítottam, majd szalmával telehordtam, visszahelyeztem az etetőt és itatót. Ezutána a 6+8 süldőt átraktam oda.

A süldők átrakása közben vettem észre, hogy egyes nyulak csontjai eléggé ropogtak a barna anya kölykei közül. Sőt a barna kicsi nagyon is nem tetszett akkor se és pár nappal később se. Mintha kóvályogna, nem mozog egészségesen, csak "gubbaszt" egy helyen. Előfordulhat, hogy a angy meleg miatt, de inkább félő elfog pusztulni. Az előző túrnusnál is a barna kölykei elkezdtem hullani miután leválasztottam őket az anyjuktól. Úgy látom, most is kezdenek problémák lenni velük. Majd meglátjuk mi lesz velük, de a problémásakat nem fogom külön tartani.

Ha már barna anya, akkor ismét teszteltem a kannál, hogy mennyire terhes, és bár nekem gyanús, de mégis elkezdett sírni, mikor a kanhoz tettem. Ez pedig azt jelenti, hogy vemhes. Elvileg bő egy hét múlva kell neki ellenie. Ahogyan a lepke-tarka anyának is, mert szintén sírt a kan nyúlnál. Kíváncsi leszek mennyit ellenek, ha ellenek.

A Vajda (barna nyúl egy fehér csíkkal a fején) is már 1 hónapja eteti a kicsiket, ideje leválasztani őket. Mivel a két nagy ól felszabadult, így az egyiket kitakarítottam és friss szalmát tettem alájuk. Áthelyezve sokkal jobban érzik magukat. Az anya is jobban el tud engedni. Ha már pár napot pihent és nem lesz annyira meleg az ólaknál, akkor majd átrakom a fehér kannyúlhoz pároztatni. Remélem olyan gyorsan felveszi majd a kant, mint az első alkalommal. Azért egy kicsit tartok, hogy múltkor volt a kutyával egy kis afférja. Remélem nem ment rá az anya.

Ha már annyira pakolgattam a nyulakat ide-oda, gondoltam jól kitakarítom az olaikat. 3 talicska ganét hordtam hátra. Igaz abból több, mint egy talicskával már ott volt az olak előtt, valamint egy talicskával volt a kemence mögötti süldőnevelőben. Még 2-3 ól van vissza és jól fogok állni. Azért is kellene minél előbb megoldani ezt, mert a nyulak ganéjába nagy szeretettel petéznek a legyek. Ezt meg el kellene kerülni. Sajnos, így is annyi szúnyog lett hírtelen, hogy szinte megesznek minket teljesen. Ezért arra gondoltam, idén újra oltogatnék egyet. De most nem lenne elég az 1 fiola. Kettőt kellene vennem, mert eleve a süldők kiadják a 25 adagot. És akárhogy számolom, azért 2 hónapig biztos még lesznek, mert 4 hónapos koruk előtt nem valószínű a vágásuk.

Szénatároló állapota továbbra is a stagnálás. Egyelőre mennek az egyeztetések, hogy mit csinálhatnék belőle. Milyen feltételek mellett lehetne a nyulakat a szénatároló helyére vinni. Viszont nagyon gyorsan be kellene csinálni a tetőn a lyukakat, mert alá vittem a múltkor lekaszált lucernát, és a lyukakon befolyt víztől berohadt az alja. Szivem szerint több, mint felét kidobnám a penész miatt. :( Valamint a lucerna a sok eső hatására most hírtelen megugrott, le kell kaszálnom. És ami most hírtelen nem kell, mehetne télire.

Már a hónap elején írtam, nagyon jól sikerült a Vajda bemutatkozó ellése, mert kilencet ellett, és eléggé szép fészket épített, amelyben egyforma nagyságú fiókák kerültek. Hónap közben készítettem a fészekről pár képet, amelyet úgy gondoltam megosztok most.

Az első még az ellés után pár nappal készült:

Már itt örömre adott okot, hogy többségében világos nyuszikám lesz. És, ahogy az új kannyúl fehér alapszinét néztem, reménykedve töltött el a tudat, talán a fenti 3 világos nyuszi fehér is lehetne. Hogy minél előbb megtudja a színűket, ezért foylamatosan ellenőrizgttem, valamint vigyáztam a fészekre, ha baj van, akkor tudjak reagálni.

A következő képe már későbbi:

Itt már jól látni, fehér az a világos szín. És Vajda továbbra is szépen óvja, eteti őket. Olyan szépen, hogy rövid időn belül a fészket elhagyva már ki-kijártak és ha sokat nem is, de már próbálgatták a fogaikat. Természetesen a családban a fehér színű nyuszik hamar kedvencek lettek. És talán ennek következtében következett be a tragédia.

Éppen bent voltam, amikor sikít az egyik gyerek, hogy rohanjak, baj van. Már éreztem előre, biztos a nyulakkal van valami, és biztos a kutyánk a tettes. És sajnos, igazam volt. Bukfenc nevű kutyánk megint elkapott egy nyulat, méghozzá Vajdát. Azt mondták a gyerekek, az ól ajtaja nyitva volt, és a kutya éppen kirántotta az ólból a nyulat. Szerencse a szerencsétlenségben, nem tudta megroppantani egyből, hanem kiugrott a szájából és a gyerekek még el tudták zavarni az anyát felkapták és visszatették az ólba.

Mikor az anyanyulat kirántotta a kutya, akkor pár kicsit is magával sodort. Ezek szépen leestek és a kutyától megijedve elmenekültek az óltól. Gyorsan ellenőriztem a Vajdát, mennyire komoly a sérülése. Néztem, de nem láttam küsérelmi nyomokat, de azért eléggé sokkos állapotba kerülhetett, mert nem mozdlt meg, mikor megcirogattam. Pedig egy kicsit még félős és a babusgatást nem szereti. De reménykedtem, hátha szerencsém van a mostani támadással.

Míg az anyát ellenőriztem, addig a gyerekek a kicsiket keresték a kertben, úgy, hogy közben az egyik mindig távol tartotta a kutyákat. Gyorsan megtaláltuk a három szökevényt, amelyek az anyjukhoz hasonlóan igen meg voltak ijedve. De szerencsére az ijedségen kívül nem történt velük semmi.

Ennek a támadásnak köszönhetően a feleségem beleegyezett, hogy kiveihetem a nyulakat a kertbe készült szénatároló alá. Már csak egyeztetések folynak a szénatároló átalakítása kapcsán. Én szeretném felfalazni az oldalát, a feleségem pedig nem. Ha eldől, akkor nekiállok.

Talán írtam már róla, a süldő nyulakat áttettem a kemence mögötti nevelőbe, de úgy, hogy lefeleztem. Ide került a 6 süldő. Nem lett jó ötlet, mivel a 6 nyúl pilanatok alatt maguk alá ganéztak annyit, hogy nem tudok folyamatosan annyi szénát alájuk dobni, amit meg ne ennének, így kicsit több ganén vannak, mint szeretném. Szerencsére nem kell olyan sokáig itt lenniük, mivel vissza fognak kerülni a két nagy ól egyikébe, mert az ott lévő 8+6 kölyök fog átkerülni a nevelőbe, de leválasztás nélkül. Had rohangáljanak.

A múlt héten kaptam előleget 2 nyúl levágására. Bár nem akartam adni neki kettőt, de végül nem mondtam nemet. Arra gondoltam egyet kap a nagyobb süldőkből, mert azok elérték a 2,6-2,8-3 kilós súlyt, így vághatók, valamint a fekete anyát amúgy is selejtezni akartam. Aztán közbrszólt az élet. Egyik nap a gyerekek mondták, hogy a nyomi, amely kb. egy éve született ls eléggé pici volt a többiekhez, olyan volt, mintha megdöglött volna. De nem, még mozgott. Kicsit megijedtünk, de elmúlt az ijedség. Aztán másnap már nem ijedt, hanem szomorú voltam, mert a nyomi tényleg szarul nézett ki. Gyorsan levágtam és az egyik süldővel együtt odaadtuk a megrendelőnek. Meglepetésemre a süldő súlya nyúzás után 1,5 kiló volt, míg a nyomi annyira összeszegte magát, hogy majd 2 kilót nyomott konyhakészen.

Mivel az idei nagy süldők ennyire nagyok, ezért úgy döntöttem, anyóssal készítetek 3 süldő combjaiból rántott húst, ami ugye 4x3=12 hús lenne. A maradék testrészekből pedig leves lenne. De lehet, csak 2 nyulat vágok és a hátsó combokat felezem meg, ekkor is 12 húshoz jutnánk. Még megálmodom. Mindenképpen a maradék nyulak ólba kerülnek vissza, mert kell a hely a 14 süldőnek.

Nagyon gondolkodom, kellene óltani a nyulakat. Bár tavaly volt az első oltásom, de legalább nyugodt voltam. Pár ezer forintot megérne. Viszont most sok a süldő, így elég költséges lenne.

Visszatérve a nyúl vágáshoz, nagyon gondolkodom, hogy a szürke kant, és a fekete anyát a héten levágom és fagyasztóba teszem. Ahogy néztem, eléggé szépek, lehet vágni őket már. Legalább nem kellene feleslegesen etetnem, valamint lenne helyem. Lassan le kellene csökkentenem az állományt, legalább is az egyedül lévő nyulak esetén.

Eléggé vegyesen sikerült a legutóbbi május 28-ai ellés. Két anya is vemhes volt. A fekete és az egy éves barna (fehér folttal a homlokán. A fekete anyának csak azért lehetett most ellése, mert megkegyelmeztem neki. Mikor két ellés után nulla szaporulattal állt idén, akkor le akartam vágni, de éppen volt nyúl a fagyasztóban, valamint voltak vágható süldők, ezért úgy gondoltam, nem vágom még le. És adtam neki egy utolsó utáni esélyt, hogy meggyőzzön, helye van a anyanyulaim  között.

Először is ott kell kezdenem, hogy rosszul emlékeztem a nyulak ellésének időpontjára. Úgy emlékeztem majd június elsején fognak elleni, ezért annyira nem követtem az eseményeket az óllakban. Igaz 25én kitakarítottam alattuk, hogy ha esetleg előbb ellenek, akkor ne legyen alattuk ürülék. Sőt raktam be térköveket az óllak legtávolibb sarkába, hátha abba készítik a fészket, és nem kell utólagosan betenni. A fekete vette is a lapot és az összes szénát, amit adtam neki alomnak, begyűjtötte a fészekhelyre. Készen állt az ellésre. Ezzel ellentétben a barna semmi jelét nem mutatta, hogy esetleg fészket építene az elés előtt. De mivel én úgy gondoltam van idejük, ezért nem aggódtam.

Aztán 28-án ahogy mentem kifelé a nyulakhoz etetni, látom, a barna megellett. Az általam készített fészek mellé ellett. Nagyon szépen megcsinálta a fészket és nagyon rendbe voltak a kicsik is. Mivel nagy gondot nem láttam, ezért csak másnap vettem ki az anyanyulat, hogy a fészket átvizsgáljam és ellenőrizzem a kicsiket. Szép, egyforma nagyságú fiókákat vettem ki. Kilenc darabot. Eddig ez az anya debütált a legszebben nálam, igaz ő már elég idős volt anyává váláshoz. A többiek mindig kényszerből lettek anyák. Gondoltam, ha már átnéztem a fészket, akkor a térkővel megerősítem a szélét.

28-án délután vettem észre, hogy a fekete óllába találtam vért az ajtó előtt. Arra gondoltam, talán este meg fog elleni. Aztán csak 30-án délután fialt le. Mindet a fészek mellé ellette. Kilencet ellett ő is, de neki mind meg is pusztult. Gyanús volt, és biztos volt valami gond a fekete anyával, mert nem evett, nem mozgott. Félő volt, hogy mivel a vér után nem ellett meg egyből, talán problémái lehetnek, akár bele is pusztulhat. A kilenc elmúlt kisnyúl mellett szinte az összes olyan bensőség az ólban volt, amit el szoktak az anyák tüntetni. Ebből is arra lehetett gondolni nem ment minden rendjén. Kivettem a fészekből a kölyköket. Aztán másnap megint csak megjelentek zsigerzacskó szerű bensőségek, amelyek szintén ott maradtak az ól aljában. Ezzel szegény fekete anya aláírta teljesen a halálos ítéletét. Úgy is kellene most már vágnom nyulat, meg van a jelölt.

Ez mellett történt még egy tragédia, mert a fekete kan valamiért megadta magát. Fogalmam sincs, hogy miért, mitől. Miután eltávolítottam a maradványát, kitakarítottam az ólát, mert arra gondoltam kifertőtlenítem egy kis mésszel.

A hétvégén lekaszáltam azt a lucernát, amit télire el akartam tenni. Már eléggé megvénült, mert elkezdett virágozni. Valamint a benne nőt "gazvirág" is mág bontogatta a virágját. Arra gondoltam, majd hétfőn összegyűjtöm, de addig a szénatárolót össze kellene annyira rakni, hogy be tudjam tenni oda. Már csak a festés (vasszekezet, tetőléc) van és az oldalát kell feltenni. Neki is álltam a festésnek, de előtte ledrótkeféztem a vasat. Majd egy régről maradt fél literes fekete zománc festéket kentem rá. Majdnem a teljes szénatároló vasat sikerült lekennem, de még egy fél literesre szükségem lesz. A fát még nem kentem le, gondolkodom, megkezdjem-e a ház festéséból maradt festéket, vagy vegyek valamit.

Végül nem is sikerült hétfőn betakarítani a lucernát, aminek tudtam előre a következményét, nagyon leszáradt és elég sok lucerna levél lepörgött, ahogy összehúztam. De most maradt rajta, nem úgy mint a tavalyin, ahol szinte csak a szár maradt meg. Mivel a szénatároló nem készült el, ezért nem is csináltam a lucernának semmi emelést, amire pakoljam, hanem eszembe jutott, hogy ki kévékbe fogom össze és úgy teszem be a tető alá. Így később tudom mozgatni, valamint télen könnyeben behordom. Azon gondolkodtam, hogy a temetőben levágott, és jó ideje kint lévő szénát is így fogom behozni. Végül is az is elég hosszú szárú, így össze tudnám kötni.

Mivel most jól állok fiókával, 6+8+9, ezért gondolnom kell arra, hogy hova fogom őket tenni. Ezért úgy döntöttem, mégis kitakarítom a kemence mögötti süldő tárolót és lefelezem, hogy az eltérő korú süldőket el tudjam egymástől szuperálni. Mielőtt kitakarítottam az ólat, előtte kicsit feltuningoltam, mert a pár éves használat miatt, pár dolog elkopott, elhasználódott. Az ajtó sarkait megvasaltam, valamint a területet elfelező pingpong asztal lapja alá is tettem térkövet, hogy megemeljem a magasságot. De mivel hosszú a lap, ezért sok térkő kell alá, amelyek közül párra nem fekszik rá a lap, ezért könnyen mozognak. Ezért azon goldolkodtam, lehet nem is kellene alá kő. Amúgy is idén kicsit jobban tolnám a süldőknek a kukoricát, hogy minél előbb vághatóak legyenek.

Erről jut eszembe, kitaláltam, legközelebb rántott nyulcombot készítünk a levágott nyúlból. A combokat kirántjuk a többiből vagy leves lesz, vagy megsüti anyós. Úgy vettem észre, anyós a sűlt nyulat elég jól el tudja már készíteni. Akár ez lehetne a védjegye is. Ennek kapcsán, ahogy végeztem a kemence mögötti rész felujításával, átraktam a februárban született 5+1 süldőt a két nagy ólból, mert kellett a helyük a nagy barna és a lepketarka anya alatt lévő fiókáknak, mert elmúltak 1 hónaposak, és úgy tűnik most már teljesen önállóan esznek, és talán már nem tejeznek. Ahogy raktam át a hat süldőt, gondoltam megmérem őket, mert azért 2,5kg körül le kellene őket vágni, hogy ne legyenek annyira nagyok a combjaik. A legnagyobb 2,5 kilós volt, de a legkisebb is 2 feletti volt. Pedig csak 4 hónaposak csak. Ennyire még nem sikerült felhízlalnom süldőket.

Ebből kiindulva arra jutottam, a nevelendő süldők előtt mindig próbálok kukoricát hagyni, hátha ezzel fel tudom gyorsítani a felhízlalásukat. A nagy süldőknek is minden alkalommal egy serpenyőnyi kukoricát adta, hogy nőjjenek. Meg is lett az eredménye. A hátuk szinte sima, alig érezni a gerincüket. Jól vannak hizlalva.

Arra gondoltam, ha már átraktam a nagy süldőket, akkor mielőtt az anyák alól kivenném a fiókákat, előtte a nagy ólakat is ki fogom mésszel fertőtleníteni. Ezt még ma meg kellene tennem, mert hétvégén mindenképpen a leválasztást el kellene végeznem, mert minél előbb meg kellene kezdeni a felkészítést az anyák pároztatására. Addigra a kannyúl ólat is rendbe kell szednem, hogy az új kan oda kerülhessen és belakja, mielőtt az anyákat beteszem hozzá.

Most éppen még két kanom van. Az új fehér (az egy éves barna anya alatt a fészekben szerintem 3-4-5 fehér színű fióka van) és a világosbarna kan. Ha ezen a pároztatáson túl leszek, akkor a világosbarna kant is le fogom vágni a nyomival együtt, amely szép csendben egy éves korára szépen kikupálódott. Akár egy anyát is lehetne belőle csinálni, de ez nem történhet meg. Azért se mert már úgy tűnik a testvére jó lesz, meg azért se, mert a szőre eléggé gáz, és ilyen nyulat nem akarok tartani. Végre vele talán ez a fajta kihal nálam.

Kaptam nyúlra megrendelést. Az egyik helyi srác kért 2 levágott nyulat a fagyasztóból. Ekkor vettük észre, hogy csendben azért elfogyott onnan a nyúl, ezért is kell vágnom a hétvégén. A srácnak is csak egyet adok, mert a másikat már másnak odaígértem. A fekete anyának meg ellés után adnom kell 1-2 hetet, hogy összeszedje magát, aztán azt is levágom és odaadom anyósnak süsse meg.

A hétvégén voltak nálunk vendégek, és természetesen meg kellett mutatni nekik a legkisebb nyuszikat, sőt, mivel kinyíltak a szemeik, már ki is kellett vennem nekik egyet. Gondoltam, akkor nem csak velük, hanem másokkal is megosztok képet róluk. Itt még a fészekben volt, azóta szét kellett szednem a fészket, mivel kijöttek és az anyjukkal alszanak kint. Ez a kép egy hete készült róluk.

Mindig nagy dilema előtt szoktam lenni, mikor vehetik ki a gyerekeim a kicsiket a fészekből. Alap szabály volt eddig, mikor a szemük kinyílik. Most értük el ezt az időpontot. A nagy lányom folyamatosan a legkisebb nyuszikat szereti dögönyözni, és ha úgy van, akkor képes naponta többször is megkérdezni, mikor lehet kivenni őket.

Bevallom nem nagyon örülök neki, de eddig nem volt belőle gond. Meg szokták fogni a kicsiket, majd elviszik a kunyhójukba, ahol fészket építenek nekik, és fotózgatják.

Tegnap vettük észre, kinyíltak a szemeik a fiókáknak. És amint kinyílt nekik, egyből kimentek a fészekből, irány világot látni. Gondoltam, ha már kimásztak, akkor elvégzek egy létszám ellenőrzést. A barna anyuka alatt a kilencből hat van. Egy eltűnt, kettőt kivettem, mert eltűnt. Sajnos, várható még egy kicsi elhalálozása, mert naggyon satnya. A lepketarka anya alatt mind a nyolc meg van még. Nagyon szépek, nincs közöttük nagy diferencia, körülbelül egyforma nagyok.

Szépi, mikor megellett, akkor nagyon vad lett, védte a fészkét. Nekem is a kezem után kapott nem egyszer. Azóta próbálok több időt eltölteni a fészeknél, hogy szelidítsem. Ez talán megtette a hatását, mert egy kicsit megnyugodott. A barnával nem volt ilyen gond, nemhogy támadott volna, inkább menekül előlem.

Még jó két hét és elleni fognak a fekete és a világosbarna anya. Azokkal is kellene kicsit többet törödni, mert igencsak meg vannak gajdulva. Nagyon vadak, szinte megcirógatni is nehéz őket. Azon gondolkodom, a fekete és a lepketarka anya közé teszek egy lemezt, hogy ne lássák egymást. Nem egészséges, ha anyák látják egymást, mikor benne vannak az ellési szezonban. Megzavarhatja őket a szomszéd kicsinyei.

Hétvégén levágom az egy éves nyomit, amely mostanság elég jól összeszedte magát. Már megéri levágni. Mellette az egyik kant is le kellene. Vagy a szürkét, vagy a feketét. Nem biztos, hogy a szürkét hagyom meg az új fehér mellett, mert a fekete eddig jól teljesít. Kár, hogy olyan kicsike. De majd a fehér jó lesz, ha beérik. Bár lehet, hogy be van érve, végül is legutóbb tette a dolgát.

Apóssal nagy projektbe vagyunk. A nyulak szénájának építünk tárolót. Elég nagy lesz, 2x4,5 méter és kb. 2 méter magas a legalacsonyabb pontja. Ide fogom tenni az idei szénákat. Amit már elkezdtem levágni és szárad. Igaz van még egy kicsi rész a temetőnél, de a hétvégén szerintem azt is megoldom. Már csak a szénatárolónak a tetejére kellene valami jó anyagot találni. Ha elkészül, készítek róla képet.

Végre sikerült, hogy a két kiválasztott anyám egy időben lett vemhes, sőt, mind a kettő egy napra volt kiírva. Ezzel több problémám is megoldódik, valamint egyszerűbb lesz az élet. Vagyis gondoltam csak, mivel úgy döntöttem, csak két anyát fogok tartani. És ez a barna nagy és a barna lepketarka nagy anyanyulam lesz. A többi anyát és anya jelöltet le fogom vágni, seljtezni. Ez volt a terv.

Április vége felé eljutottam oda, hogy vágni kellene azokat a nyulakat, amelyeket szeretnék selejtezni. Viszont ahogy megnéztük a fagyasztót vettük észre, hogy van 4-5 nyúl lefagyasztva. Vagyis nincs sok értelme fagyasztóba tenni őket. Ezért arra gondoltam, inkább tovább tartom őket visszafogott etetéssel, ne tömjem őket feleslegesen. Igen ám, de akkor minek tartsam? Ezért inkább úgy döntöttem bepároztatom inkább őket. Ezért az idén vacakul teljesítő fekete anyát, valamint a régi kék szemű anyának a kölykét, amely egy világosbarna fehér csíkkal a homlokán, nyulakat bepároztattam. Így május végén várhatóak lesznek az újabb fiókák, ha lesznek. Viszont most május elsején megellett a két anyám.

A lepketarkánál nem volt gond. Annyira nem, hogy teljesen egyedül készített fészket és ellett le. Annyi gond volt, hogy eredetileg készíttet fészek egy elnyúlt elipszis volt, ezért kivettem az anyát és átalakítottam egy nagyobb kör alakúra. Azóta semmi gond velük, így néznek ki a fiókák a fészekben:

Nyolcat ellett, és megint több féle színben. Nagyon aranyosak. És ahogy kivettem, annyira nincs diferencia a fiókák méretei között.

A barna anyánál kicsit nagyobb volt a zűrzavar. Kezdve ott, már két nappal az ellés előtt fészket épített, ami magában nem lenne gond, de nem volt valami meggyőző a fészek. Aztán az ellés napján helyre tette. Aztán jött az ellés. Előtte a szőrt nem csak a már elkészített fészekbe, hanem még másik két helyre is szétszórta, szinte befedte az egész ólat. Aztán az ellés pillanatában az ól közepére készített szőrbő egy fészket, amelynek nem volt se széle, se alja. Pont akkor mentem ki hozzá, amikor már a fészekhely felett kuporgott, és jöttek a kicsik, amelyeket aztán tisztítgatott, amíg a fiókák szoptak. Ezzel nem lett volna annyira gond, de mivel nem készült a fészeknek oldala, a végén a kicsik elindultak ahnyan voltak annyi irányba.

Természetesen a 3 fészekbe 1-1 kölyök eljutott, míg a középre készült nagy szőrkupacba a többiek keveregtek. Döntenem kellett, mert ilyenkor, ha több fészek lesz, akkor az anya könnyen lemond néhány fészekről és csak egyet etet. Ezért fogtam az anyát, kivettem és gondolkodtam. Végül arra a döntésre jutottam, az eredeti fészekbe fogom betenni őket. A kezemmel kicsit kitágítottam és beletettem őket. 9 kicsi fióka volt, de közülük 3-4 kisebb a többinél. Ezzel még gond lehet. Így néztek ki:

Négy fekete és 5 világos színű. Féltem, esetleg az anya nem fogja befogadni őket, mert erre már volt precedens a fekete anya esetében, ezért elég gyakran kijártam ellenőrizni a fészket. Nem volt gond.

Aztán 2-3 nappal később az egyik nagyobb, amelyik a képen középpen van fent a képen, véletlen elkóborgott a fészekből, amelynek az anya csinált egy új fészket. Azt kezdte nevelgetni, míg a többivel nem foglalkozott. Sőt, az ólban található almot rájuk kaparta és rájuk is piszkított. Na, mi legyen? Közben egy másik vékonyka fehéret is megtaláltam a fészek mellett, amelyik már félig ki is hült. Tegyem vissza őket a fészekbe, vagy az új nagy világos fészkébe tegyem a többit? Végül utóbbi mellett döntöttem, mert a régi fészek amúgy is a piszkító helyre épült.

Áttettem a kicsiket, amelyek a zord körülmények ellenére még éltek, valamint a félig kihültet is betettem, hátha megmarad, bár nem sok reményt adtam neki. Pár nap múlva még mindig úgy tűnik, élnek, és mintha megoldódott volna a probléma. Majd újra ellenőriznem kell ma a fészket.

Amúgy ellenőriztem a fekete és a világosbarna anyát és úgy tűnik felvették a kanokat. Azért kanokat, mert nem csak a fekete kantól lesz fiókájuk, hanem az új fehér és a nyár végi süldő kantól is. Mert azon gondolkodom, levágom a fekete kant, mert túl kicsi, hátha a másik kettő megoldja a fekete kan mögött keletkező űrt. Amúgy is csak átmeneti megoldásnak volt szánva.

Bár megkésve, de nem letörve mutatni szeretnék pár képet, amelyeken az látható, amint fészket épít a barna anya nyúlam. Már azóta megellett, de most találtam csak meg a képeket. A menete a fészek építésnek a következő. Mikor megkapja a fészek építéshez szükséges alom alapanyagot, pl. széna, szalma, akkor összerágják kisebb darabokra, mert csak így tudják egyszerűbben megoldani a fészkelést. Ezután a szájával összeszedi az előre elkészített fészekanyagot.

Ezután a kiválasztott fészekhelyre kiköpi, az orrával megbökdösi, lábával megkapargálja. Egy kis lyukat próbál előállítani, amelynek van alján és az oldalán is széna, szalma. Ha ezzel elkészül, akkor a testét fedő szőrből a szájával kitépkedi az ilyenkor könnyen kijövő szőrszálakat.

A kitépett szőröket a szájába veszi és szőrgalacsinokat készít, amiket a fészekbe köp. Érdekes, mert a szőr nem lesz nyálas, vagy csak nagyon minimálisan. Ha a fészekbe jutott a szőrcsomó, akkor ugyanazt teszi vele, mint a szénával. Addig-addig dolgozik vele, amíg a szőr teljesen ki nem béleli a fészket. Ezután már jöhetnek a kicsi fiókák.

Az idei év eddgi tartogatott kellemes és sajnos, több kellemetlen meglepetést. Kellemes, mert a tarka anyám nagyon szépen teljesített februárban, kellemetlent pedig fel se sorolom. Ha úgy nézzük, akkor inkább mínuszban vagyok a sikerben, mint pluszban. De talán mondhatjuk, az idei év megrázkodtatásaiból talán kikeveredtem, és kezdődhet az idény. Mintha most indulna csak a szezon.

Nagyon optimista vagyok, mivel most hétvégén két anyám is elleni fog. A többi anyát igazából ki is akarom selejtezni, nem akarom tovább tartani. Igazából egy anya van a többi süldő, ami menne levágásra. De talán úgy tűnik, ez a fekete is kap egy esélyt. Megnéztem a fagyasztót, és vagy 4-5 nyúl van még benne. Valahogy nem akar úgy fogyni a nyúl, ahogy számítottam rá. Most vagy levágom a nyulat és megy fagyasztóba, vagy tovább tartom ólban. Ha tovább tartom ólban, akkor miért ne elhetne megint? Szóval, lehet kap mégegy esélyt az élettől, hátha az idei 3-ik elléséből talán megmarad fióka.

A hétvégén megsajnáltam a barna anya egyetlen megmaradt kicsinyét, így a tarka 5 kicsinyéből kettőt áttettem az egykéhez. Amúgy is nagyon soknak tűntek öten az ólban, gondoltam, akkor inkább menjenek át páran egy msáik ólba. Ahogy néztem, a barna kicsinye már nem annyira kicsi, már lassan utolérte a nagyobbakat. Talán nem lesz gond velük.

Megkezdődött a zöldes szezon is. Most már nem szénával, hanem zölddel etetem a nyulakat. 1,5-2 hétig fonnyaszgattam, de tegnap már zöldként adtam nekik a zöldet. Ahogy néztem, nem lesz gond, már átszoktak a zöldre, de azért többet vágok egyszerre a lucernából, így tudok fonnyasztani. Még mindig nagy kérdés, hogy a tavaly is hasonló mennyiségben lévő szénával mit kezdjek. De valszeg alomnak fogom használni, meg ha esetleg esett az eső és csak vizes zöld van, akkor adok abból. Viszont ez esetben be kellene tárolni egy nagyobb addagot a nyulakhoz. Kell helyet keresni ennek.

Megkezdtem a zöld etetését a nyulakkal, és hát ilyenkor mindig kicsit több zöldet tudok vágni, mint amennyire szükségem lenne. És sajnos, olyan vagyok, nem tudom otthagyni a plusz füvet, inkább be akarok spájzolni belőle. Tavaly is elég sok kisebb kupacot csináltam szerte a kertbe, ezért télen apóssal megbeszéltük, legyen egy fix, nagyobb széna tároló, amibe év közben tudom gyűjteni a szénát, és nem a gyümölcsfák közé tesze. De eddig ennek a megvalósítását nem kezdtük meg. Br a hely már adott.

Viszont a hétvégén a nyulaknak szán zöldön kívül már kaszáltam plusz füvet. A temetőben egy nagyobb rész harmadát vágtam le, míg a szembe lévő üres teleknél is még kaszáltam egy kordéra valót. Ezeket a héten be kell majd hordani, de valami átmeneti megoldást találnom kell rá. Valószínűleg a 4 raklapos szénatárolót összerakom, és oda fogom megint gyűjteni.