Eléggé vegyesen sikerült a legutóbbi május 28-ai ellés. Két anya is vemhes volt. A fekete és az egy éves barna (fehér folttal a homlokán. A fekete anyának csak azért lehetett most ellése, mert megkegyelmeztem neki. Mikor két ellés után nulla szaporulattal állt idén, akkor le akartam vágni, de éppen volt nyúl a fagyasztóban, valamint voltak vágható süldők, ezért úgy gondoltam, nem vágom még le. És adtam neki egy utolsó utáni esélyt, hogy meggyőzzön, helye van a anyanyulaim között.
Először is ott kell kezdenem, hogy rosszul emlékeztem a nyulak ellésének időpontjára. Úgy emlékeztem majd június elsején fognak elleni, ezért annyira nem követtem az eseményeket az óllakban. Igaz 25én kitakarítottam alattuk, hogy ha esetleg előbb ellenek, akkor ne legyen alattuk ürülék. Sőt raktam be térköveket az óllak legtávolibb sarkába, hátha abba készítik a fészket, és nem kell utólagosan betenni. A fekete vette is a lapot és az összes szénát, amit adtam neki alomnak, begyűjtötte a fészekhelyre. Készen állt az ellésre. Ezzel ellentétben a barna semmi jelét nem mutatta, hogy esetleg fészket építene az elés előtt. De mivel én úgy gondoltam van idejük, ezért nem aggódtam.
Aztán 28-án ahogy mentem kifelé a nyulakhoz etetni, látom, a barna megellett. Az általam készített fészek mellé ellett. Nagyon szépen megcsinálta a fészket és nagyon rendbe voltak a kicsik is. Mivel nagy gondot nem láttam, ezért csak másnap vettem ki az anyanyulat, hogy a fészket átvizsgáljam és ellenőrizzem a kicsiket. Szép, egyforma nagyságú fiókákat vettem ki. Kilenc darabot. Eddig ez az anya debütált a legszebben nálam, igaz ő már elég idős volt anyává váláshoz. A többiek mindig kényszerből lettek anyák. Gondoltam, ha már átnéztem a fészket, akkor a térkővel megerősítem a szélét.
28-án délután vettem észre, hogy a fekete óllába találtam vért az ajtó előtt. Arra gondoltam, talán este meg fog elleni. Aztán csak 30-án délután fialt le. Mindet a fészek mellé ellette. Kilencet ellett ő is, de neki mind meg is pusztult. Gyanús volt, és biztos volt valami gond a fekete anyával, mert nem evett, nem mozgott. Félő volt, hogy mivel a vér után nem ellett meg egyből, talán problémái lehetnek, akár bele is pusztulhat. A kilenc elmúlt kisnyúl mellett szinte az összes olyan bensőség az ólban volt, amit el szoktak az anyák tüntetni. Ebből is arra lehetett gondolni nem ment minden rendjén. Kivettem a fészekből a kölyköket. Aztán másnap megint csak megjelentek zsigerzacskó szerű bensőségek, amelyek szintén ott maradtak az ól aljában. Ezzel szegény fekete anya aláírta teljesen a halálos ítéletét. Úgy is kellene most már vágnom nyulat, meg van a jelölt.
Ez mellett történt még egy tragédia, mert a fekete kan valamiért megadta magát. Fogalmam sincs, hogy miért, mitől. Miután eltávolítottam a maradványát, kitakarítottam az ólát, mert arra gondoltam kifertőtlenítem egy kis mésszel.
A hétvégén lekaszáltam azt a lucernát, amit télire el akartam tenni. Már eléggé megvénült, mert elkezdett virágozni. Valamint a benne nőt "gazvirág" is mág bontogatta a virágját. Arra gondoltam, majd hétfőn összegyűjtöm, de addig a szénatárolót össze kellene annyira rakni, hogy be tudjam tenni oda. Már csak a festés (vasszekezet, tetőléc) van és az oldalát kell feltenni. Neki is álltam a festésnek, de előtte ledrótkeféztem a vasat. Majd egy régről maradt fél literes fekete zománc festéket kentem rá. Majdnem a teljes szénatároló vasat sikerült lekennem, de még egy fél literesre szükségem lesz. A fát még nem kentem le, gondolkodom, megkezdjem-e a ház festéséból maradt festéket, vagy vegyek valamit.
Végül nem is sikerült hétfőn betakarítani a lucernát, aminek tudtam előre a következményét, nagyon leszáradt és elég sok lucerna levél lepörgött, ahogy összehúztam. De most maradt rajta, nem úgy mint a tavalyin, ahol szinte csak a szár maradt meg. Mivel a szénatároló nem készült el, ezért nem is csináltam a lucernának semmi emelést, amire pakoljam, hanem eszembe jutott, hogy ki kévékbe fogom össze és úgy teszem be a tető alá. Így később tudom mozgatni, valamint télen könnyeben behordom. Azon gondolkodtam, hogy a temetőben levágott, és jó ideje kint lévő szénát is így fogom behozni. Végül is az is elég hosszú szárú, így össze tudnám kötni.
Mivel most jól állok fiókával, 6+8+9, ezért gondolnom kell arra, hogy hova fogom őket tenni. Ezért úgy döntöttem, mégis kitakarítom a kemence mögötti süldő tárolót és lefelezem, hogy az eltérő korú süldőket el tudjam egymástől szuperálni. Mielőtt kitakarítottam az ólat, előtte kicsit feltuningoltam, mert a pár éves használat miatt, pár dolog elkopott, elhasználódott. Az ajtó sarkait megvasaltam, valamint a területet elfelező pingpong asztal lapja alá is tettem térkövet, hogy megemeljem a magasságot. De mivel hosszú a lap, ezért sok térkő kell alá, amelyek közül párra nem fekszik rá a lap, ezért könnyen mozognak. Ezért azon goldolkodtam, lehet nem is kellene alá kő. Amúgy is idén kicsit jobban tolnám a süldőknek a kukoricát, hogy minél előbb vághatóak legyenek.
Erről jut eszembe, kitaláltam, legközelebb rántott nyulcombot készítünk a levágott nyúlból. A combokat kirántjuk a többiből vagy leves lesz, vagy megsüti anyós. Úgy vettem észre, anyós a sűlt nyulat elég jól el tudja már készíteni. Akár ez lehetne a védjegye is. Ennek kapcsán, ahogy végeztem a kemence mögötti rész felujításával, átraktam a februárban született 5+1 süldőt a két nagy ólból, mert kellett a helyük a nagy barna és a lepketarka anya alatt lévő fiókáknak, mert elmúltak 1 hónaposak, és úgy tűnik most már teljesen önállóan esznek, és talán már nem tejeznek. Ahogy raktam át a hat süldőt, gondoltam megmérem őket, mert azért 2,5kg körül le kellene őket vágni, hogy ne legyenek annyira nagyok a combjaik. A legnagyobb 2,5 kilós volt, de a legkisebb is 2 feletti volt. Pedig csak 4 hónaposak csak. Ennyire még nem sikerült felhízlalnom süldőket.
Ebből kiindulva arra jutottam, a nevelendő süldők előtt mindig próbálok kukoricát hagyni, hátha ezzel fel tudom gyorsítani a felhízlalásukat. A nagy süldőknek is minden alkalommal egy serpenyőnyi kukoricát adta, hogy nőjjenek. Meg is lett az eredménye. A hátuk szinte sima, alig érezni a gerincüket. Jól vannak hizlalva.
Arra gondoltam, ha már átraktam a nagy süldőket, akkor mielőtt az anyák alól kivenném a fiókákat, előtte a nagy ólakat is ki fogom mésszel fertőtleníteni. Ezt még ma meg kellene tennem, mert hétvégén mindenképpen a leválasztást el kellene végeznem, mert minél előbb meg kellene kezdeni a felkészítést az anyák pároztatására. Addigra a kannyúl ólat is rendbe kell szednem, hogy az új kan oda kerülhessen és belakja, mielőtt az anyákat beteszem hozzá.
Most éppen még két kanom van. Az új fehér (az egy éves barna anya alatt a fészekben szerintem 3-4-5 fehér színű fióka van) és a világosbarna kan. Ha ezen a pároztatáson túl leszek, akkor a világosbarna kant is le fogom vágni a nyomival együtt, amely szép csendben egy éves korára szépen kikupálódott. Akár egy anyát is lehetne belőle csinálni, de ez nem történhet meg. Azért se mert már úgy tűnik a testvére jó lesz, meg azért se, mert a szőre eléggé gáz, és ilyen nyulat nem akarok tartani. Végre vele talán ez a fajta kihal nálam.
Kaptam nyúlra megrendelést. Az egyik helyi srác kért 2 levágott nyulat a fagyasztóból. Ekkor vettük észre, hogy csendben azért elfogyott onnan a nyúl, ezért is kell vágnom a hétvégén. A srácnak is csak egyet adok, mert a másikat már másnak odaígértem. A fekete anyának meg ellés után adnom kell 1-2 hetet, hogy összeszedje magát, aztán azt is levágom és odaadom anyósnak süsse meg.
