Mint ahogy említettem ezelőtti bejegyzésben, a süldők beivarzottak, vagyis sajnos, egymást felpározták. A sok süldőből kettő maradt, amelyik melletti anyának való ellett. Gondoltam külön teszem őket, hátha megmarad nálunk valami. Eddig a kettőből egy meg is ellett. Amolyan tengerimalac színezetű.

Szépen az ellető ládába megkezdte a fészek készíteni. Kapott ő is pluszba szalmát, hogy jól bélelje ki a fészket. Nagyon szépen el is készült. Aztán egyik reggel, látom, hogy a szőrét is megtépte, mert az ólban látszódott szőrcsomó.

Ellenőriztem a fészket, de csak 4 elhalt fiókát találtam, amelyeket el is távolítottam, hogy akár később folytatja az ellést, akár nem, de rendbe legyen a helye. Természetesen pár nap múlva észrevettem egy fióka darabot az ólban, vagyis még utána ellett. Az elletőládában nem találtam semmit. Valószínűleg az ellés után egyből elpusztultak és az elhalt fiókákat megette. Azt tudni kell, hogy a nyúl nagyon tiszta egy állat, az elpusztult fiókákat a fészekből kiszedi (általában), de van, hogy a zsigerzacskóval együtt meg is eszi őket. Szerintem az utóbbi lehetett itt is.

Igazából nem vagyok csalódott, mert nem is akartam megtartani anyának és amúgy is már létszámon felüli lett volna az anya. gy legalább, ha kiheverte az ellést és kicsit összeszedi magát, akkor levághatom nyugodt szívvel. Akkor lett volna gond, ha esetleg felneveli a kicsiket.

A másik félre rakott süldőnél nem tudom, hogy lesz-e ellés, de azért várok vele még 20-áig, mert akkor lettek szétszedve a kan testvérüktől a süldők. Ez egy kicsit kisebb volt a társainál, ezért neki kell egy kicsit összeszednie magának, aztán levágom. Valszeg májusban lesz annak az ideje, de lehet, hogy előbb. Remélem nem ellik meg addig. Amúgy rajtuk kívül még van 3 süldő, amelyeknél akár bármelyik megellhet. Remélem elmarad náluk ez.