Talán mielőtt nekiállnék a mostani helyzetet ecsetelni, jó lenne, ha előtte elmesélném, ledokumentálnám, hogy eddig mi is történt a nyulak számának alakulásában.

Egyszer volt, hol nem volt, ... Talán annyira messziről nem kell kezdeni. Csak egy durván egy éve van nyulam. Legalább is a mostani lakhelyemen. Előtte a szüleimnél gyerek fejjel volt pár nyulam. Azért csak pár, mert annyira nem sikerült jó állományt kialakítanom, mivel tapasztalan és gyerek voltam. Apám pedig nem nagyon szólt bele, segített nekem.

Arra se emlékszem, hogy kitől kaptam az első nyulaimat. Csak arra, hogy az apukám anyukája (nagymamám) foglalkozott nyulakkal. Akkora nagy állománya nem volt, mert egy kan nyula, valamint talán 2 anya nyula volt. Ha jól emlékszem, akkor mexikói nyulai voltak, legalább is, mintha ezt mondta volna. Alapból fehérek voltak, és a fülük, orruk, és talán a lábaik lehettek fekete foltosak. Ennek nem nézek utána, mert úgy is mindegy.

Ott szerettem meg a nyulakat először ez biztos. Ő nyúltáppal és zölddel etette őket. Volt egy kis lucernásuk, ahol kaszálással mindig friss zöldet kaptak a nyulak. Most már tudom, hogy miért lucerna. A felnevelt nyulakat nem vágta le (nem emlékszem rá), hanem leadta, és volt egy kis zsebpénze belőle. Időnként kosárban, kordéban kitolta őket és a nyúlfelvásárló elvitte kevés nyereség mellett őket.

A nyulaimról annyira emlékszem, hogy nagyon megörültem, mikor megengedték a nyulak tartását. Első ólak készítésében talán még segített apám, valamint később, pár év múlva, a szétrágott ólak befoltozásában is. Volt egy nagyon jó ólam, amely két szintes volt és volt kaki vetője. Lemezekből és sok-sok fából készült. Ebbe tartottam az anya nyulaimat. Később több ólat is szerkesztettem apám örömére, mert elvertem az összes szegét és elhasználtam szinte az összes faanyagát. Ezért mindig vitázott velem.

Szüleimnél fehér alapon barna foltos nyulaim voltak. Talán barna lepke tarkának mondják most ezt a fajtát. Szép nagyra megnőttek. Vagyis nőttek volna, ha rendszeresen és sok eleséget kaptak volna. Sajnos, mind a kettőben voltak problémák. A sokban és a rendszerességben is. Viszont voltak olyan fellángolásaim, amikor aztán napi 5-6 alkalommal is kaptak füvet.

Később készített apám egy csak fémből készült ólat a kannyúlnak, mert az erős vizelete nagyon szétrothasztotta azt az ólat, amelyikben volt. Mindig "Samu" volt az aktuális kannyulam neve. Aki viszonylagosan gyakran cserélődött.

Egy időben, mikor az ólak már nem voltak annyira fittek, bekerültek az istálóba. Erre azért volt szükség, mert a nyulak ha kirágták az ól oldalát, alját, akkor szabadon tudtak az udvarban, a szomszédban szaladgálni. A kutyák pedig vadászni. Ezért az istálóban, ha esetleg kirágták az ólat, akkor se tudtak elszökni. Könnyebb volt elkapni őket. Eleinte az elkapás után rendbe lettek téve az ólak, de aztán már az se. Szép lassan az egész istálóban rohangáltak a nyulak. Ennek az lett a következménye, hogy kicsit megvadultak, mindent szétrágtak, és elég szép kommunát alakítottak ki. Ettől kezdve nem lehetett tudni, melyik fészeknek melyik nyúl volt az apja. Sokszor testvérek között volt párosodás. Szóval kezdett anarchia lenni. Ezért a nyulak kikerültek az egyik akólba, mert az egyik felszabadult.

A körülmények itt se változtak. Eleinte az új ólakban jól és szaporán éltek, aztán ott is egy kicsit lezüllött a helyzet. Annyira, hogy megint csak kommuna alakult ki. Viszont ebben az időszakban volt akkora szaporulat, hogy már majdnem elégedett voltam. Egy időben az ólban lekerített részen tartottam a süldő nyulakat. Viszont ott elég nagy volt az elhullás. Így utólagosan arra tudok gondolni, hogy felfázhattak. De lehet, hogy a rendszertelen etetés is közbeszólhatott.

A lényeg, hogy ott se nagyon voltam sikeres, és a hibáimból se tudtam tanulni. Viszont továbbra is ragaszkodtam a nyulakhoz. Viszont a szüleim türelme is fogytán volt, mivel nagyon nem sikerült felnevelnem a kölyköket, és rengeteg eleséget megettek. Körülbelül 10 évig voltak több-kevesebb kihagyással nyulaim. De mindig megújultam, mint a főnix. Legutóbb is éppen elkezdtem volna gyarapítani, voltak kölykök, amikor megjelent a taknyosodásos nyúlbetegség. Ez minden évben a nyári melegen jelent meg. Okát akkor nem tudtam, csak az eredményét.

Tavasszal a megújuláson felbuzdulva elkezdtem szaporítani a nyulakat, majd nyáron megjött a betegség, amelytől betaknyosodtak és 70-80 százalékosan el is hullottak a nyuszik. Ez kb. 2-3 évig folyt, aztán azt tanácsolták, hogy biztos a hely már annyira elfertőzött, hogy onnan újul meg minden évben, ezért abba kellene hagynom a nyuszizást. És abba is hagytam.

Amit fel tudtam mutatni, az egy alkalommal dupla ellés volt. Volt két anyanyuszim, amelyek egyszerre ellettek. Egyik 13-at a másik 16-ot. Egy se lett belőlük, mert mind a kettő a nyúlól azon részébe ellett, ahol volt egy kisebb lyuk, és a kicsit kiestek a tyúkok pedig összeszedték a pici nyuszikat.

A másik, amit érdemes még ebből a korból megemlíteni, hogy apám készített egy kb. 25-30 cm magas fém lemezből egy kb. 1,2-1,5 méter átmérőjű kör "dühöngőt", amit kitettünk a füves udvarba és a nyulakat kihordtuk oda legelészni. Jó ötlet volt, ha csak egy rövid időre és felügyelettel hagyjuk ott őket. Nem ez történt, és hát a nyuszik hamar megtanulták, hogy ki lehet alatta fúrni, és lehet menekülni. Többször volt, hogy még a harmadik szomszéd kertjében is találtunk nyuszit. Pár darabnak sikerült meglógni, nem is tudjuk, hogy mi lett velük. Viszont a szomszédok nem örültek, hogy a káposztájukat, sárgarépájukat rágcsálták a nyulak, így egy rövid idő után abba hagytuk az ilyen módon történő etetésüket.

Volt még egy élményem. Az utcánkban lakott egy gazda, akinek voltak nyulai. Eleinte ólban tartotta őket, majd egy idő után, hogy kirágták magukat az udvarban "nevelte" őket. Addig, míg a kutyái utol nem érték őket. Egy másik szomszéd szintén így "tartotta" a nyulakat. Ólban voltak, majd a kertjében rohangáltak. Gyerekként élveztük üldözni őket. Jól meg is vadultak.

Ennyit szerettem volna előzményeknek elmondani. Ez már történelem. Egy gyerek szárnypróbálkozásai. Viszont olyan gyerekkori élmények voltak ezek, amik befolyásoltak a mostani újra kezdésben.