Már írtam arról, hogy a jó anyanyúl kiválasztása, tartása nagyon fontos a tenyészet szempontjából. Ami szintén nagyon fontos az anyanyulak tartásának körülményei. Már több könyvet, jegyzetet, okfejtést olvastam ez ügyben, gondoltam egy kicsit összefoglalom, milyen ólra is van szükség.

Nagyon sok szempont van, aminek meg kell felelni, de igazából a nyúltartóra van bízva, mennyi energiát és pénz fektet bele az ólakba. A nyúl nagyon alkalmazkodó, minden körülményben megpróbál úgy viselkedni, ahogy a természetben is tenné. Kapar, szaporodik, szoptat, rág, rohangál, dobbant, piszkít...

Ezek mind olyan tevékenységek, amelyeket a természetben egy hatalmas erdőben, mezőn könnyen meg tud tenni, de egy ólban nem annyira, mert kötöttek az ól paraméterei. A fenti lista alapján látni, hogy igen sok mindent kell kis helyen tennie, ezért szerintem a legfontosabb, minél nagyobb ólba tegyük a nyulakat. Ez a legfontosabb. Ha az ól kicsi, akkor nagyon sok olyan probléma fellép, ami alapjába véve nem kellene, hogy előforduljon. Ez nem csak egy, hanem csoportosan tartott nyulak esetén is nagyon fontos. Egy 60x50-es ólba ne akarjunk 15 kisnyulat beletenni, mert szegények összetapossák egymást, egymásra piszkítanak,...

Szóval nagy alapterület a legfontosabb, de nagyon fontos, hogy magas legyen az ól. A nyúl méretei alapján a legalapabb magasság, hogy fel tudjon ágaskodni. A természetben a hátsó lábra álló nyuszi szokott az őrszem. Ha gond volt, akkor összekuporodott, vagy futás ki a világból. Szóval 40-60 cm magas ól biztos, hogy kell, de nyugodtan lehet magasabb, mert legalább rendesen mozog a levegő benne, ami jót tesz a nyúl közérzetének. Arra figyelni kell viszont, hogy nem legyen túl huzatos, de ne is legyen állott levegős az ól.

A fény is igen fontos. Gondoljunk csak bele, ha be lennénk zárva egy szűk szobába, akkor biztos abban éreznénk jobban magunkat, amelyik fényesebb. A nyulak is így vannak. Teljesen más egy sötét és egy világos ólban tartott nyúl kedélyállapota. Fényesnek kell lennie, de nem szabad hogy az egész ólba besüssön a nap. A túlzott napot se bírja a nyuszi.

A másik nagy ellensége a nyúlnak a víz. Nem lehet vizes, nem ázhat el. Ezért nagyon fontos az ól tetejének épsége és a megfelelő kilógása az ól oldalán túl. Nem csak fentről jöhet eső, hanem jöhet oldalról is, ha szeles az idő eső közben. Ezért igazából a legjobb, ha féltető alatt vannak az ólak, de a legjobb a nyúlház, ahova a nyulak ólait be lehet vinni eső és tél elől.

Hőmérséklet szempontja is nagyon fontos. Nem szabad az ólat a napra vinni. Mindenképpen árnyékos helyre helyezendő. A nagy nyári melegben, forróságban a nyúl érzékeny a hőségre és könnyen hőgutát kaphat, ami a nyúl elvesztéséhez vezet. Ezért például a tetőtérbe nem szerencsés a nyulakat tartani, mert nyáron nagy ott a forróság. Viszont a ventilátorral való hűtés se jó, mert az meg nagy huzatot okoz. Télen bár a nyúl vastag bundája megvédi a megfagyástól, de a kisnyulakat célszerű épületbe vinni, mert könnyen megfáznak, majd elhullanak. Télen szabadban szaporítani nyulat nem ajánlott, mert a kicsik biztos megfagynak, vagy megfáznak, majd elhullanak.

A nyulak fogai folyamatosan nőnek, ezért a nyúlnak folyamatosan koptatnia kell, állandóan rágna. Az ól minőségétől függően, mindenképpen kell olyan anyagot tenni az ólba, amit tud rágni. Én egy darab fadeszkát szoktam betenni nekik, azt rághatják. Természetesen azért is jó egy kis plusz fa az ólba, mert ha fából készül az ól, akkor a nyulak szívesen rágják azt is. Nagyon oda kell figyelni, rendszeresen ellenőrizni kell a deszkákat. Hamar meg van a baj.

Az ólak fényigényét úgy szokták biztosítani, hogy egyes oldalakat dróthálóval fedik be. Minimum egy, de van ki 2-3, sőt az összes oldalát dróthálóból készíti. Nagyon oda kell figyelni, milyen drótból készül az ól oldala. Ha nagyon a lyukak, akkor beszorulhat a nyúl egy-egy testrésze, feje. Könnyen be tudnak hozzájuk rágcsálók (egér, patkány) jutni. Azonkívül, hogy behordják a betegségeket, a kicsinyekben is kárt tehetnek, elpusztíthatják őket. A drót minőségére is figyelni kell, mert ha gyenge a drót, akkor a nyulak könnyen kirághatják magukat, sőt a kutyák, rókák is könnyebben hozzá tudnak férni a nyuszijainkhoz.

Az ól alja lehet dróthálóból, de én inkább a teli aljat preferálom. Nem lehet baj a nyulak talpával, az ellés is egyszerűbb, ha nem kell folyamatosan figyelni, nehogy a drótra elljen. Ha drótból készül mégis, akkor mindenképpen kell az ólba egy olyan rész, ahol deszka az alja, mert ide tud a nyuszi leülni, pihenni. Ha drótos az alja, akkor meg lehet oldani, hogy az ól alá fémlemezeket teszünk, így a kiürített salakanya ki tud folyni, vagyis egyszerűbb lesz a nyulak alól a takarítás, nem mászkálnak ürülékben.

Ólakat úgy kell kialakítani, hogy minél kevesebb ól kerüljön egymás fölé. Ez azért kell, mert ha ürítenek, akkor a deszkák között a lenti ólba fog folyni a piszok. A legalsó ólban járnak a legrosszabbul. Ezért 2-3 szintnél több ne legyen, mert akkor az alsó ólban folyamatosan ürülékes lesz a nyúl.

Vannak különböző eszközök, amiket az ólba, vagy az ól külső oldalához kell erősíteni. Etetők, itatók, széna tárolók, fészek. Mindegyiket olyan anyagból kell készíteni, amit a nyúl ne baj, ha megrág, esetleg részeit lenyeli. Sérülést se okozzon. egy könnyű etető, itató edényt a nyúl a fogával könnyen el tud dobni, így a mellette lévő többi nyulat meg tudja sérteni. Az ólba helyett eszközöket időnként ellenőrizni és fertőtleníteni kell. Akár, ha annyira elhasználódott, akkor cserélni is lehet.

Ahogy már írtam, az ólak anyaga szinte bármi lehet, amit csak egy kertes ház udvarán meg lehet találni, és fel tudnunk használni: fa fém, drót, cserép, tégla, acél, OSB lap,... A lényeg, hogy úgy legyenek beépítve, nem sérthessék meg a nyulak magukat, valamint ne tudjanak róluk olyan részeket lerágni, lekaparni, amik a nyúl egészségében kárt tehetnének. Az emberek nagyon leleményesek a felhasznál anyagok terén. Csak rá kell keresni a google-ban nyúlól képekre és mindenki látni fogja. Például volt egy öreg bácsika, aki a régi, de strapabíró öreg szekrényeket alakított ki ólaknak. Több ilyen szekrény volt egymás mellett. Sőt egy a hátára volt fektetve, amelyben a süldő nyulakat tartotta.

Nagyon nem kell messze menni, mert nálam is van egy furfangos ól. Én is a süldő nyulakat tartom itt. Zárt, de közben hatalmas. Három oldala a következő: téglás kemence oldala, garázs vakolt külső oldala, palával fedett fatároló külső oldala. Az eleje egy nem használt teli ajtó. Az egész ki van betonozva alulról. Felette két kisebb gerenda, amelyen a szénát tárolom, tehát ott is fedett. Viszont nem teljesen. A maradék részre tettem egy kiszuperált kerítéskapu darabot, amely mellé készítettem egy ajtó keretet. Ezt csibedróttal vontam be. Majd egy képet feltöltök róla.

A bejegyzés címében benne van a takarítás. Ezt természetesen a lehető leggyakrabban meg kell oldani. De természetesen csak annyira gyakran, ami nem zavarja a nyulak nyugalmát. Mivel a teletáblás aljat preferálom, ezért minden takarításnál friss, tiszta, penészmentes almot kell tenni. Ez lehet szalma, széna. A nyulak nagyon szeretik ezt. Ezt lehet rágni, kapargászni, belefeküdni.