Mint írtam, kicsit horrorikus a vörös anya kölykeinek az élete. Nem igazán akar a fészek úgy beállni, hogy megfelelő legyen, és ne kelljen aggódni a kicsik miatt. Talán most a hétvégén végre sikerült a helyzetet stabilizálni, bár az egyik fióka majdnem kimászott az odúból. Már csak 2 van az 5ből. Viszont azokat jól eteti, és eléggé kezd megnyugodni az anya is.

Az egyik fekete anya megellett és nagyon szépen neveli a kicsiket. Viszont neki is olyan gondja van, hogy a fészeknek nagyon nagy helye van, ami azzal jár, hogy esetleg a kicsik eltévednek a fészekben. Már kettőt be kellett raknom a fészekbe. Öt kicsit számoltam az első számolásnál. A gyerekek anno, amikor kicsi volt, akkor elnevezték Furinak, így mivel most két fekete anyám van, ezért mostantól így fogok rá hivatkozni.

A fészekhely nagysága miatt a fészek két szélére betettem egy-egy térkövet, hogy csökkentsem a fészek nagyságát és csökkentsem a kicsik eltévedésének kockázatát. Viszont így is, hogy nagy a fészek, se kell félni attól, hogy kihűlnének a kicsik, mivel az anya nagyon sok szőrt tépett ki nekik. Ugyanígy tett Szép is. Annyira sok szőrük van a fészekben, hogy szinte nyomozni kell a kicsik után.

A barna anya bár visított folyamatosan, ha kanhoz tettem, csak nem ellett meg. Ezért újra bepároztattam. 4-5 alkalommal lefordult a kan róla vagyis most már meg kell neki ellenie. Ha nem, akkor vágom, mert már lassan fél éve pároztatom, de nem akar elleni.

A marharépa sorokban a palánták nagyon, most már ideje lesz szétültetnem, mert aztán már nagyok lesznek és nem fogom tudni átültetni őket. Lassan a lucerna kaszálással is elérek a tábla végéhez, de még jó egy hétre való lucerna van még. Kéne vágni, mert már elkezdett virágozni, és nagyobb esők után több helyen megfekszik és kezd az alja rohadni. De lassan már a másik végén újra kezdhetem a vágást, mert ott is szépen megnőtt.