Megérkeztünk a szabadságról. Három napot voltunk távol, amiből két nap kellett a nyulaknak enni adni. Erre, ahogyan írtam, apóst kértem meg. Mikor hazaértem a szokásos körömet megtettem az ólak között, és megnyugodva tapasztaltam, hogy meg van mind. Após átment a vizsgán. :)

Minden nyúl megfelelően nő, növöget. Tegnap bemásztam a süldő nyulakhoz és olyat tapasztaltam, amit eddigi nyulászkodásom során nem igen. A gyomruk kétszer szélesebbek, mint a gerincük. Tehát jól vannak lakva. Ez mellett, ha az ujjamat végighúzom a gerince mellett, akkor nem érzem annyira a gerincét, hanem majdnemhogy nem érezni a gerincet. Ez azt jelenti, hogy jól tápláltak, nincsenek összeesve. Eddig mindig az volt a bajom, hogy a nyulaimnak nagyon kint volt a gerince, nem akartak hízni. De most...

Igaz, most nem is igen marad semmi az ólukban a nyulaknak, hanem szinte minden ehetőt megesznek. Ez jó, mert sokkal jobb a kaja, zöld beépülés. Igaz szerintem jobban is ürítenek. Mintha több kaki lenne alattuk.

Most már a legidősebb fiókák elmúltak egy hónaposak, sőt a másik két anyánál is 6-án ők is beléptek a második hónapjukba. Itt az idő, hogy leválasszam őket. Úgy gondoltam, hogy a régi nyúlólamba az alsó szinten lévő dupla ólba zárom a 6-6-5, összesen 17 db kisnyulat egyelőre. Aztán ha lesz időm, akkor nekiállok az új nyúlólnak. Bár nem hiszem, hogy otthon örülni fognak neki, hogy a drága időmet erre fordítom.

A nagy barna-fehér anyanyúlnál a két fióka nagyon nagy, majdnem akkorák, mint a 2 héttel idősebb társaik. Sőt, szerintem nem voltak 10 naposak, de már ki volt nyílva a szemük, sőt, kéthetes korukban már ették a zöldet. Nagyon nagy nyuszik lesznek, ha továbbra is így fejlődnek.

Mivel hétvégén leválasztom a 3 anyanyulamtól a kölyköket, itt az idő, hogy bepároztassam őket. A héten már egyszer megnéztem a fekete-fehér anyám nemi szervét, hogy esetleg most ivarzik-e, de semmi. Olyan fehér, mintha hipózták volna. Messze van a rózsaszínbe tetszőtől. Jó lenne, ha hamar beivarzana, mert akkor szeptember közepéig meg tudnának esetleg elleni, aztán idén nem nyaggatnám őket, valamint el tudnám dönteni, hogy a 6 anyanyúlból melyiket hagyom meg. Bár a fekete kapott anyanyuszi még egyáltalán nem lett kipróbálva, ezért nem lesz elég információm arra, hogy milyen anya válhatna belőle.

A süldőknél van 4 nagyobb nyuszi, amelyek anno a barna-fehér anyám alatt voltak. Egy kicsit nagyobbak a többiekhez képest. Arra gondoltam, és olvastam is valahol, hogy őket külön kellene zárni. A hízlalandó nyulakat el szokták zárni azért, hogy ne mozogják le a kaját. Sőt, ezeknek kukoricát szoktak adni, mert attól gyorsabban híznak. Lehet, hogy majd én is külön fogom őket zárni, mert már elég sok nyuszi van.

És még mindig nem csináltam képeket róluk. :(

Már írtam arról, hogy a jó anyanyúl kiválasztása, tartása nagyon fontos a tenyészet szempontjából. Ami szintén nagyon fontos az anyanyulak tartásának körülményei. Már több könyvet, jegyzetet, okfejtést olvastam ez ügyben, gondoltam egy kicsit összefoglalom, milyen ólra is van szükség.

Nagyon sok szempont van, aminek meg kell felelni, de igazából a nyúltartóra van bízva, mennyi energiát és pénz fektet bele az ólakba. A nyúl nagyon alkalmazkodó, minden körülményben megpróbál úgy viselkedni, ahogy a természetben is tenné. Kapar, szaporodik, szoptat, rág, rohangál, dobbant, piszkít...

Ezek mind olyan tevékenységek, amelyeket a természetben egy hatalmas erdőben, mezőn könnyen meg tud tenni, de egy ólban nem annyira, mert kötöttek az ól paraméterei. A fenti lista alapján látni, hogy igen sok mindent kell kis helyen tennie, ezért szerintem a legfontosabb, minél nagyobb ólba tegyük a nyulakat. Ez a legfontosabb. Ha az ól kicsi, akkor nagyon sok olyan probléma fellép, ami alapjába véve nem kellene, hogy előforduljon. Ez nem csak egy, hanem csoportosan tartott nyulak esetén is nagyon fontos. Egy 60x50-es ólba ne akarjunk 15 kisnyulat beletenni, mert szegények összetapossák egymást, egymásra piszkítanak,...

Szóval nagy alapterület a legfontosabb, de nagyon fontos, hogy magas legyen az ól. A nyúl méretei alapján a legalapabb magasság, hogy fel tudjon ágaskodni. A természetben a hátsó lábra álló nyuszi szokott az őrszem. Ha gond volt, akkor összekuporodott, vagy futás ki a világból. Szóval 40-60 cm magas ól biztos, hogy kell, de nyugodtan lehet magasabb, mert legalább rendesen mozog a levegő benne, ami jót tesz a nyúl közérzetének. Arra figyelni kell viszont, hogy nem legyen túl huzatos, de ne is legyen állott levegős az ól.

A fény is igen fontos. Gondoljunk csak bele, ha be lennénk zárva egy szűk szobába, akkor biztos abban éreznénk jobban magunkat, amelyik fényesebb. A nyulak is így vannak. Teljesen más egy sötét és egy világos ólban tartott nyúl kedélyállapota. Fényesnek kell lennie, de nem szabad hogy az egész ólba besüssön a nap. A túlzott napot se bírja a nyuszi.

A másik nagy ellensége a nyúlnak a víz. Nem lehet vizes, nem ázhat el. Ezért nagyon fontos az ól tetejének épsége és a megfelelő kilógása az ól oldalán túl. Nem csak fentről jöhet eső, hanem jöhet oldalról is, ha szeles az idő eső közben. Ezért igazából a legjobb, ha féltető alatt vannak az ólak, de a legjobb a nyúlház, ahova a nyulak ólait be lehet vinni eső és tél elől.

Hőmérséklet szempontja is nagyon fontos. Nem szabad az ólat a napra vinni. Mindenképpen árnyékos helyre helyezendő. A nagy nyári melegben, forróságban a nyúl érzékeny a hőségre és könnyen hőgutát kaphat, ami a nyúl elvesztéséhez vezet. Ezért például a tetőtérbe nem szerencsés a nyulakat tartani, mert nyáron nagy ott a forróság. Viszont a ventilátorral való hűtés se jó, mert az meg nagy huzatot okoz. Télen bár a nyúl vastag bundája megvédi a megfagyástól, de a kisnyulakat célszerű épületbe vinni, mert könnyen megfáznak, majd elhullanak. Télen szabadban szaporítani nyulat nem ajánlott, mert a kicsik biztos megfagynak, vagy megfáznak, majd elhullanak.

A nyulak fogai folyamatosan nőnek, ezért a nyúlnak folyamatosan koptatnia kell, állandóan rágna. Az ól minőségétől függően, mindenképpen kell olyan anyagot tenni az ólba, amit tud rágni. Én egy darab fadeszkát szoktam betenni nekik, azt rághatják. Természetesen azért is jó egy kis plusz fa az ólba, mert ha fából készül az ól, akkor a nyulak szívesen rágják azt is. Nagyon oda kell figyelni, rendszeresen ellenőrizni kell a deszkákat. Hamar meg van a baj.

Az ólak fényigényét úgy szokták biztosítani, hogy egyes oldalakat dróthálóval fedik be. Minimum egy, de van ki 2-3, sőt az összes oldalát dróthálóból készíti. Nagyon oda kell figyelni, milyen drótból készül az ól oldala. Ha nagyon a lyukak, akkor beszorulhat a nyúl egy-egy testrésze, feje. Könnyen be tudnak hozzájuk rágcsálók (egér, patkány) jutni. Azonkívül, hogy behordják a betegségeket, a kicsinyekben is kárt tehetnek, elpusztíthatják őket. A drót minőségére is figyelni kell, mert ha gyenge a drót, akkor a nyulak könnyen kirághatják magukat, sőt a kutyák, rókák is könnyebben hozzá tudnak férni a nyuszijainkhoz.

Az ól alja lehet dróthálóból, de én inkább a teli aljat preferálom. Nem lehet baj a nyulak talpával, az ellés is egyszerűbb, ha nem kell folyamatosan figyelni, nehogy a drótra elljen. Ha drótból készül mégis, akkor mindenképpen kell az ólba egy olyan rész, ahol deszka az alja, mert ide tud a nyuszi leülni, pihenni. Ha drótos az alja, akkor meg lehet oldani, hogy az ól alá fémlemezeket teszünk, így a kiürített salakanya ki tud folyni, vagyis egyszerűbb lesz a nyulak alól a takarítás, nem mászkálnak ürülékben.

Ólakat úgy kell kialakítani, hogy minél kevesebb ól kerüljön egymás fölé. Ez azért kell, mert ha ürítenek, akkor a deszkák között a lenti ólba fog folyni a piszok. A legalsó ólban járnak a legrosszabbul. Ezért 2-3 szintnél több ne legyen, mert akkor az alsó ólban folyamatosan ürülékes lesz a nyúl.

Vannak különböző eszközök, amiket az ólba, vagy az ól külső oldalához kell erősíteni. Etetők, itatók, széna tárolók, fészek. Mindegyiket olyan anyagból kell készíteni, amit a nyúl ne baj, ha megrág, esetleg részeit lenyeli. Sérülést se okozzon. egy könnyű etető, itató edényt a nyúl a fogával könnyen el tud dobni, így a mellette lévő többi nyulat meg tudja sérteni. Az ólba helyett eszközöket időnként ellenőrizni és fertőtleníteni kell. Akár, ha annyira elhasználódott, akkor cserélni is lehet.

Ahogy már írtam, az ólak anyaga szinte bármi lehet, amit csak egy kertes ház udvarán meg lehet találni, és fel tudnunk használni: fa fém, drót, cserép, tégla, acél, OSB lap,... A lényeg, hogy úgy legyenek beépítve, nem sérthessék meg a nyulak magukat, valamint ne tudjanak róluk olyan részeket lerágni, lekaparni, amik a nyúl egészségében kárt tehetnének. Az emberek nagyon leleményesek a felhasznál anyagok terén. Csak rá kell keresni a google-ban nyúlól képekre és mindenki látni fogja. Például volt egy öreg bácsika, aki a régi, de strapabíró öreg szekrényeket alakított ki ólaknak. Több ilyen szekrény volt egymás mellett. Sőt egy a hátára volt fektetve, amelyben a süldő nyulakat tartotta.

Nagyon nem kell messze menni, mert nálam is van egy furfangos ól. Én is a süldő nyulakat tartom itt. Zárt, de közben hatalmas. Három oldala a következő: téglás kemence oldala, garázs vakolt külső oldala, palával fedett fatároló külső oldala. Az eleje egy nem használt teli ajtó. Az egész ki van betonozva alulról. Felette két kisebb gerenda, amelyen a szénát tárolom, tehát ott is fedett. Viszont nem teljesen. A maradék részre tettem egy kiszuperált kerítéskapu darabot, amely mellé készítettem egy ajtó keretet. Ezt csibedróttal vontam be. Majd egy képet feltöltök róla.

A bejegyzés címében benne van a takarítás. Ezt természetesen a lehető leggyakrabban meg kell oldani. De természetesen csak annyira gyakran, ami nem zavarja a nyulak nyugalmát. Mivel a teletáblás aljat preferálom, ezért minden takarításnál friss, tiszta, penészmentes almot kell tenni. Ez lehet szalma, széna. A nyulak nagyon szeretik ezt. Ezt lehet rágni, kapargászni, belefeküdni.

Mint a címből is látszik, most már nem kimondottan a fészkeket ellenőrzöm, hanem a helyzetet dokumentálom a nyúltenyészetemben. Az ellési időszaknak vége. Annyira, hogy a nagy fekete-fehér lelógó fülű nyúl elléséről is lemondtam. Már egy hete meg kellett volna ellenie. De semmi.

Pont nemrég olvastam róla, hogy vannak olyan nyulak, amelyek, ha sokáig nem párosodnak, ellenek, akkor meddővé tudnak válni. Valamint olvastam, hogy a nem megfelelő etetés és elhelyezés is tud a fogantatáson rontani. Tudom, hogy jó ideje nem párosították őket, így kell nekik idő, hogy "belerázódjanak" a szaporodásba.

Még egy alkalmat adok nekik, hogy lássam mit tudnak éles helyzetben. Ami még mellettük szól, hogy nem csak gazdát, de helyet is változtattak. Más lett azaz ingerencia, ami a régi megszokott helyen vette őket körbe.

A süldők továbbra is elég lendületesen nőnek. Ha így folytatják, akkor akár szeptemberre elérhetik a vágó súlyt. Ami nem lenne rossz, mert azért nemsokára "kirepülnek" az anyai fészkekből a legkisebb fiókák. Most 6-6-5 és a nagy barna-fehérnél 2 fióka van. Az összesen 19 db, amelyeknek azért már elég nagy hely kell. A mostani 14 db süldő, pont kényelmesen elfér a mostani helyen.

Viszont vannak tervek az leválasztásra kerülő nyulak számára. Két verzió van. Vagy maradnak a mostani süldők a mostani helyükön és az új fiókáknak kell új helyet csinálnom, vagy a kicsik mennek a süldők helyére és a süldők mennek új helyre. Az új helynek 2 esete van. Vagy a mostani 3 ólban kell szétosztani a nyuszikat, vagy egy a süldők nevelésére kialakított új ólakat kell építenem. Mindenképpen kell valamit gyártanom, mert most 2 garnitúra kölyök lesz, de mi van, ha bejön a harmadik is ősszel? Azok hova kerülnek.

Mindenképpen kell új ólat gyártanom, amelyre a teóriám meg is van. Két alternatíva van. Vagy a kemence mellé vagy a mostani süldők helyére fogok a postán lebontott polcrendszerekből gyártani ólakat. Csak kimondottan süldők számára, vagyis nem az lesz a cél, hogy több kisebb ólat, hanem szintenként egy nagy, maximum egy nagyobb és egy kisebb ólat készítek. És mivel a polc lábak 2 méter fölöttik, ezért 3 vagy 4 szintesre tudom elkészíteni azokat.

A terv a következő. két-két lábat fogok a végekre tenni, amely 40 és 40 cm, vagyis összesen 80 cm mélyek lesznek az ólak. Ez még pont belefér abba, hogy elférjünk a kemence mellett, de azért már necces a téma. Szóval 80 mély lest és a 180 cm hosszt kell kitalálni, hogy hogyan legyen elosztva. 180 egyszer, vagy 60 és 120, vagy 80 és 100 legyen a felosztás. Én a 180-asat készíteném, mert az gyorsabban elkészülne, viszont a 80x180-as ól nagyon nagy lesz, így a kitakarítás és a nyulak kiszedése problémás lehet.

Még a nyúlól magasságán is gondolkodom, mivel 3 szint biztos, de egy 4. szint is elférne. 220 a polc lábának magassága. Tehát ha 60 cm-rel számolnék, akkor a 4 szint nagyon szépen elférne, és még maradna durván 40 cm az ólak alatt. Vagy 50cm magasan 4 ól és alúl szintén maradna 20cm, ami elvileg elég lehet. Vagy fent 3 szint és lent az ól alatt lekerítve a kövön tartanám a 4. szintet.

Amúgy még lehetne több variáció, mert a most kapott ólnak csak 40 cm a magassága, vagyis akár 5 szint is ki tudna jönni. Viszont szerintem a 40 cm az nagyon kevés. Lehet, hogy az arany középutat fogom megtartani, és 55 cm magas ólakat készítek. Ez azért lenne jó, mert 220-ban pont 4szer van meg, tehát ha most a tetejéig készítek 3 ólat, akkor alul marad kb. 55 cm magas láb, ahol később, ha kell, akkor ki tudok alakítani egy elkerített plusz helyet. Ez a süldő nyulaknak elég kell, hogy legyen. Még a két hátsó lábukra állva is el kell, hogy férjenek.

A gondom viszont továbbra is a legfelsőbb szinttel van. Ha jól számolom, akkor kb. 165 cm magasan lenne az ól alja. Én 187 cm magas vagyok, tehát én a család legmagasabbja is éppen be fogok látni, de a család többi tagja biztos nem fog. Az etetést így nehezen fogják tudni megoldani. De lehet, hogy azaz ól lesz az utolsó, amelybe nyulat fogok tenni? Legfeljebb szénát tárolok benne, hogy ne kelljen mindig hátulról behordani minden etetésnél.

Az ólat padig úgy fogom megoldani, hogy 60-120 elosztásba fogom tenni. De csak azért mert így 3 60x80-as ellető ól is keletkezik. Viszont úgy oldom meg, hogy a 60-as és 120-as ólak közötti válaszfalat mobillá fogom tenni, vagyis egy gyors egyszerű ki-becsavarozással bármikor átalakíthatom a 60-120-as elosztást 180-asra. Tehát előre meg ki kell alakítani a megfelelő furatokat, hogy csak be kelljen tekerni a megfelelő helyre. Viszont ebben az esetben 2 ajtót kell minden szintre raknom, hogy ha elválasztom az ólakat, akkor külön ajtók legyenek. Ez viszont megkönnyíti a nyulak kifogását és takarítást, ha két ajtó lesz.

Viszont ebben az esetben nem lesz elég 2+2 (4) láb az ólrendszerhez, hanem még kell kettő, tehát 6 láb kell. A plusz két lábat oda kell tenni, ahol el szeretném majd választani az ólat. Az ól szintjeinek az alját azokból a deszkákból csinálom, amiket a lombház építésénél pluszba vettünk. A hátulja OSB lap lesz, amit a régi babaházról leszedtem, de csak a kemence feletti résznél, vagyis a legfelső szintnél. Remélem, mivel úgy csinálom meg, hogy a nyulak ne tudják megkezdeni az OSB lapot, így egy ideig ki fog bírni. Ha esetleg nem olyan nagy rész lesz az ól mögött, amelyre hátlap kell, akkor lehet, hogy deszkából vagy tégla felfalazással fogom megoldani a problémát. Viszont előtte a kemence tetejét is meg kellene oldani, mert a tetőn keresztül beázik, és már így is ez miatt szétfagyott (legalább is szerintem) a fal. Nem lesz kis munka.

Az ólat oldalát viszont azokkal a lemezekkel fogom megoldani (még ezt tesztelni kell, hogy megoldható-e), amelyek a polcok voltak a polcrendszernél. Ha minden jól megy, akkor olyan széles, hogy kívülről rá tudnám erősíteni a polc lábaira. Ha ez nem meg, akkor egy-egy szélét le kell plexezzem, vagy ki kell hajlogatnom, így még átfedés is lenne oldalt. Az ólak elejére pedig a galambházhoz vett csibedrótos kerítés tökéletes lesz. Még pár deszka kell majd és zárszerkezet. Valamint az ólak előtti világításon kell kicsit igazítani, hogy később megfelelő fény jusson az ólakba, ha esetleg etetek esténként.

Ettől függetlenül a mostani süldők helyére is lehet majd ólakat készíteni később. Ja, és az utolsó kérdés számomra, hogy a rozsdás polclábakkal és polcokkal mit tegyek? Lefessem, vagy hagyjam rozsdásan? Ezt is meg kell még álmodnom...

Amin még nagyon gyorsan gondolkodnom kell, hogy az etetést és itatást hogyan oldjam meg, ha nem leszünk otthon. Most az 1-2 napos kirándulásra a hétvégén, szerintem apóst kérem meg. De csak akkor, ha 2 éjszakára megyünk. Egy esetén kibírják úgy, hogy reggel jól megetetem őket, aztán másnap este kapnak csak ismételten. Viszont augusztusban megyünk apósékkal is 3-4 napra nyaralni. Akkor már apósra nem bízhatom őket, hanem kell valakit keresnem. Valószínűleg Jenci bát kellene felkérnem. :( De az még jó 2 hét.

Tegnap megint megfutottam kora délután a magam körét a nyulak ólainál. És persze egyből egy infarktussal kezdtem. A barna anyanyúl ólát látni meg legelőször, ahogy megyek az ólak felé. Azt látom, hogy az egyik kisnyúl (talán barna) el van pusztulva. A hátán fekszik mozdulatlanul. Ekkor átszaladt a fejemben, talán a kicsit nedves répalevél, vagy a kis föld a leveleken? Esetleg a gyomor átállás miatti veszteség?

Fél pillanat alatt levert a verejték. Gondoltam, na kezdődik a sok "siker" után ideje, hogy valami gond kezdődjön. Iparkodtam, hogy lássam a többi fiókát is, hátha nem csak azaz egy kicsi adta meg magát. Ha több is, akkor valamit én szúrtam el. Befordultam az ólakhoz, látom még mindig ugyanabba a pózban fekszik. Benézek az ólba és látom, talán csak ez az egy távozott tőlünk. Nyúlok az ajtó zárjához. Megzörrent a kis lánc a biztosító szegen. A kisnyúl fordul egyet, majd ugrik, aztán beszalad a többiekhez. Na ennyit a verejtékezésről.

Ami érdekes, és szintén ennél a fészeknél a következő. Minden nap , azért egy kicsit megfogdosom a fiókákat, hogyan alakul a súlyuk, nem vékony egy kicsit valamelyik a többihez képest, vagy akármi. Ebbe a fészekbe nem nagyon szívesen nyúlok, mert ezek a kicsik visítanak. De nem csak szolidan, jelezve ennyi elég a fogdosásból, hanem fület zavaró élességgel. És természetesen a barna anyanyúl is ideges kezd lenni, ha hallja a kicsinyeit. Ezért gyorsan végezni szoktam itt az ellenőrzéssel.

Most azért gondoltam, tesztelem egy kicsit a visító kölyköket. Gondoltam, megvárom, amíg megnyugszik, és hátha ha látja, biztonságban van, akkor abba fogja hagyni. A legkisebbel kezdtem. Kb. fél percet bírtam, aztán visszatettem, mert az anyanyúl össze-vissza kezdett mozogni az ólban, és féltem a kicsinyeibe valami kárt tesz. A kicsi a kezemben hátra vetette magát, majd teljes torokból visított. Aztán, hogy letettem, egy nagyot ugrott, és úgy viselkedett, mintha azt se tudja hol van. Aztán spuri befelé a többiekhez. Természetesen az anya megnyugodott, de mikor ismét a fészek felé nyúltam, kicsit megzavarodva, mert eddig nagyon nyugodt és barátságos volt, mintha a kezem felé akart volna kapni. Na vajon megérdemelném a harapást, vagy karmolást? Aztán mintha az esze erősebb lenne az ösztönnél, mégse teszi. Miután megcirógattam a buksiját, akkora szinte teljesen meg is nyugodott, újra minden rendbe lett.

Ezután ha már ott voltam, megnéztem a barna-fehér anyám fészkét. Ott minden rendben volt. Annyi különbséggel, hogy teljesen elfogyott a szálas takarmány, amit betettem előző este neki. Nagyon sokat eszik. Lehet, hogy többet kellene adnom neki, mint amennyit szoktam, hátha jobban meg fognak erősödni a fiókái. A fekete-fehér anyámnál szintén elfogyott az előző adag kaszált széna. Bár itt már esznek a kicsik. Nem sokat, de azért minden etetéskor ropogtatják a szálast. Sőt, már láttam, mikor a szemes magoknál ültek bent, és ott ropogtattak.

Ezután benéztem a nagy fekete-fehér anyához, hátha megellett. De semmi. Még fészek építésnek se láttam jelét. Tegnap olvastam, nem 30 napra ellenek a nyulak, hanem 29-33-ig. De úgy vettem ki a szövegből, mintha az egyedtől is függene. Ha nagyobb testű, akkor később egy kicsit, ha kisebb, akkor előbb. Ezért is van, hogy szinte minden anyám egy-két nappal a 30-ik nap után ellik.

Ellésről jut eszembe. Tegnap olvastam pár nyulas írást, leginkább a fészek készítéssel kapcsolatosan, de az ez mellett több témáról is. Itt olvastam egy érdekességet, a túlhordásról. Mikor egy nyúl tovább tartja a méhében a kölyköt, és ettől a méhben elpusztul a kölyök. Ezután halva születik. A nagy barna-fehérnél ezt most tapasztalhattam is. Minden nap ellenőrzöm a fészkét, mert mivel csak kettőt ellett, lehet, hogy kicsit később ellik. Nos, találtam egy elég nagy, nagyobb, mint a fészekben lévő két fiókához képest egy elpusztult kisnyulat. Mivel eddig nem volt ott, és mivel halott, ezért arra tudok következtetni, biztos tovább hordásról van szó.

Tegnap beszéltem Szása barátommal, akitől a nagy anyák vannak. Mondtam neki, mennyire nem vagyok megelégedve a nagy anyáktól. Viszont megnyugtatott, nem szabad elhamarkodottan dönteni, mert ezek az anyák jók, csak már rég óta nem ellettek, nem voltak pároztatva. Lehet, hogy kell egy kis idő nekik. Azt is mondta, miután meséltem neki a lekonyuló fülű nyulak elleni unszimpátiámról, hogy azért gondoljam meg. A lekonyuló fülnek van előnye, mivel azok a nyulak, nem kapják el a fülrüht. Ami szerinte eléggé gyakori betegség a sima fülű nyulaknál. Valamint azt is mondta, hogy a lekonyuló nyulak sokkal vékonyabb csontozatúak és több a hú rajtuk, mint a sima fülűeknek. Ez elgondolkodtatott. De ettől függetlenül nem tetszenek...

Mióta megszülettek a kisnyulak a barna és barna-fehér anyáimnál, azóta nagy figyelemmel követem a fészkeket. Ettől függetlenül a fekete-fehér anyát is mindig ellenőrzöm. Bár ott már eszegetnek, de azért még lehetnek gondok. Sajnos, ez be is következett, mert az egyik délután, ahogy hazaértem, az egyik kisnyúl ott feküdt az ól közepén, az oldala felszakadva. Mi történhetett? Kivettem a kisnyulat, majd gondolkodtam. Nagy valószínűséggel az anyanyúl ráléphetett és valahogy úgy lépet tovább, hogy a térkőhöz nyomta és végig húzta gyenge bőrű testét. Én a térkőre gyanakszom. Gyorsan ki is vettem a köveket, úgy is már a fészek mellé szoktak a kicsik kuporodni, és a fészekben is egyre több ürülék volt megtalálható.

Az új hatos ól (ez az új ól, amit a Szásától kaptam) oldalára végre felkerült az osb lap. Egyből barátságosabbak lettek az ólak.

A nagy barna-fehér anya elkezdte építeni a fészket, majd a következő nap meg is ellett. A nagy fekete-fehér viszont még nem. A fiókák nem egy helyen voltak. Viszont olyan sok helyen nem lehettek, mert csak kettő született. Ez vajon miért lehetett? Még várok a fekete-fehér anyával, hogy megellik-e. Ha nem, akkor azt le fogom vágni, de a nagy barna-fehérnek adok egy újabb esélyt, mivel nagyon szépen gondozza a két kicsit.

Az én anyáimnál lévő kölykök már nagyon elevenek, esznek a zöldből és a szárazból is, amit az anyanyúl kap. Féltem, hogy esetleg az átállás és a friss zöld gond lehet, de egyelőre semmi gond. Meg van az összes 6-6-5. A barna anyánál a kicsike nagyon rosszul néz ki, de látni rajta, hogy azért bár nem látványosan, de folyamatosan nő. De még mindig nagyon csenevész, a többiekhez képest nagyon kicsi.

A süldő nyulak viszont nagyon elevenek, és energetikusak. Bármit dobok be, azt egyből eszik. Szinte nincs semmi olyan, amit ne ennének meg. Bár próbaként adtam nekik gazt a kertből, mert ha beválik, akkor nem kellene a komposztra tennem a gazt. Hát, nem vált be. Nem eszik meg, bár amilyen szaga volt, én se ettem volna meg.

A hétvégén ritkítottam és átültettem a marharépát, és mivel mostanság elég sok vizet kaptak, ezért nagyon megnőttek a leveleik. Vagy három diszperzites vödörrel szedtem le, és gondoltam odaadom majd lassacskán a nyulaknak, mert szeretik alap esetben. Hát továbbra is. Azt olvastam, hallottam, hogy annyira nem szabad tolni nekik, mert megfosatja őket. Eddig nem látok változást, maximum annyit, hogy a sok répalevéltől egy kicsit hígabb az ürülékük, de ez várható is volt. Még volt egy kis gondom a sok levéllel, méghozzá az, hogy kicsit földes volt. Ezt is olvastam, hogy a nyulaknak nem szabad földes zöldet adni, mert az emésztésüknél gondokat okozhatnak, esetleg bele is pusztulhatnak. Ezért a földesebb leveleket leszedtem és eldobtam.

Tegnap, mint minden nap azzal kezdem a napi rutinomat, hogy futok egy kört a nyúlólak között. Ilyenkor szoktam visszatenni az elkóborolt kis nyuszikat a fészekbe, pótlom a vizet és a süldő nyulak elé mindig teszek egy kis zöldet, ropogtatni valót, inni. Úgy gondolom, hogy csak akkor fognak a kisnyulak nőni, ha mindig van előttük valami ennivaló. Eddig ezt sikerült betartani.

Mostanság nappal eléggé meleg van, 30 fok fölötti folyamatos hőmérséklet. Ezt annyira nem viselik jól a nyulak. Nemrég írtam is a hőgutáról, mint nyulak elhalálozásának egyik okáról. A nagy anyanyulak már kezdik produkálni a nyitott szájú lihegő kutyaképet. Ez a nagy melegnek az egyik jele.

A másik jele a hőségnek, hogy a kisnyulak akár a napos, akár a 10 napos nyulak esetén a kicsik kijönnek a szőrrel teli fészek mellé, és ott próbálják magukat kicsit lehűteni. Azt vettem észre, hogy a legkisebbek a fészek szélét képező nagy kövekre teszi a fejüket, hogy ezzel is hűtsék magukat.

Azért, hogy a legkisebbek ne járjanak ki a fészekből és kihűljenek, kiszedtem a fészekből elég sok szőrt, és szénát. Ezzel annyira kimélyítettem a fészket, hogy nem annyira könnyű kijárniuk. A kihűlés elleni védekezés ezzel meg lett oldva. A nagyobbak (10-en pár naposak) pedig már teljesen a fészek mellé költöztek. Hiába teszem őket a fészekbe, egyből visszamennek mellé. Az anyanyúlnak alig marad helye, sőt már nincs olyan helye se, ahova a kakikat tojja, ezért már az üresen maradt fészekbe ürít. Azt gondolom, itt az ideje kitakarítani teljesen az ólból, és friss szalmát tenni alájuk. Talán nem lesz annyira hideg, hogy megfázzanak.

A nagyobb kisnyulak a család körében továbbra is nagy kedvencek. Szinte mindenki napi egyszer legalább odamegy és kivesz egyet-egyet cirógatni. Ennek a legnagyobb veszélye az, hogy mikor kinyitják az ajtót, akkor a kicsi, amelyik az ajtó előtt pihen éppen, kieshet. Erre már volt példa. De a nagyobb probléma az 5,5 éves kislányom, aki még nem annyira ügyes az ajtó bezárásában. Ha megtudom, hogy megnézte a nyuszikat, akkor mindig ellenőrzöm az ajtók zárait.

Azt hiszem lassan itt az idő, hogy a nagy anyanyulak óljára feltegyem az OSB lapot. Valamint szénát rakjak nekik, hogy megkezdjék a fészküket építeni. Hétvégén várható, hogy megelljenek. Nagyon várom már.

Még mielőtt nekiálltam volna nyulakkal foglalkozni, elég sok nyuszis fórumot olvasgattam. Volt amelyiknél 3-4 évet is átolvastam. Nagyon sok tanácsot, tapasztalatot megosztottak a nagy közönséggel. Arra gondoltam, hogy megpróbálom magam is összeszedni azokat a fő tényezőket, amelyek előbbre tudják vinni a nyúltartást.

A sikeres nyúltenyésztés legfontosabb tényezője, hogy megfelelő anyanyulaink legyenek, mert azoknak kiesése, és előnevelése igencsak költséges. Az süldőnyulakat tovább kell nevelni, és a fajtától függően 5-6-7-8 hónapos korban lehet csak őket tenyésztésbe állítani. Természetesen minél később, annál jobb a nyúl szempontjából, mert akkora rendesen kifejlődik. A kisebb fajtájú nyulak előbb befoghatóak szaporításba, míg a nagyobb testűekkel a nyolc hónap a legoptimálisabb.

Nagyon fontos, hogy nagyüzemi vagy háztáji tenyésztési formában történik a nyúltartás. Mivel én nem nagyüzemű tenyésztést szeretnék, ezért inkább a háztáji tartást venném górcső alá. Fontos, hogy minél előbb felneveljük a fészkek tartalmát, mert csak úgy éri meg tartani a nyulakt. Az első ellések nem szabad, hogy befolyásolják a tényt, hogy adott anyanyúl megmaradhat, vagy le kell selejtezni. Legalább 3-4 ellés után lehet következtetéseket levonni. Itt viszont sok tényezőt kell átgondolni, és annak megfelelően dönteni.

Amúgy nagyon sokszor kevesebb kárt okoz a betegség miatti anyanyúl kiesés, mint a rossz paraméterekkel rendelkező anyanyulak selejtezése. Gondoljunk csak bele, hogy egy anyanyúl kiesése miatt mennyi mindent kell pótolni. Eleve az új anya beépítése a csapatba elvesz sok időt, amely idő alatt többször is ellene a régi anya. Nem is biztos, hogy jó anya lesz,... A lényeg tehát a jó anya megtalálása.

De ha már a jó anyanyulakról van szó, akkor nézzük, hogy mikre kell odafigyelni, hogy megakadályozzuk az anyanyulak kiesését:

1. A rendelkezésre álló anyanyúl jelöltek közül a legjobb kiválasztása. Szemrevételezés, átvizsgálás után próbáljunk jól dönteni.
2. A megfelelő és kielégítő takarmányozás. Nagyon fontos a megfelelő  minőségű anyagok megvásárlása, mert abban található meg az össze olyan alapanyag, vitamin, ami az anyanyulak felkészülését, rehabilitációját, nevelését segíti. Rossz, silány minőségű takarmánnyal a fenti tevékenységeket megnehezítjük, esetleg lebetegítjük, legyengítjük az anyanyulat. Nem teljesít jól, le kell selejtezni. Tehát nem mindig az az olcsóbb, amit olcsóbban vesz az ember. Nem szabad a takarmányon spórolni. De ez mellett lehet, hogy jó takarmányt vettünk, de nem megfelelően tartjuk, kezeljük, ezért megromlik, bepenészesedik,... És ismét rossz minőségű lesz a takarmány. Figyelni kell a takarmány tárolására is.
3. Megint csak nagyon befolyásolja a gazdálkodást a sikeres szaporodásbiológiai munkák (termékenység, vemhesség-ellenőrzés, fialtatás, választás és selejtezés), ugyanis ha nem megfelelő számú utód születik, vagy abból sok az elhullás, akkor kevés felnevelt nyuszi megint csak nem gazdaságos. Tehát nagyon oda kell figyelni nem csak a megfelelő anyanyúl kiválasztásra, hanem azzal kapcsolatosan elvégzendő összes feladatra. Ahány hiba, annyival növeljük a veszteséget, elhullás százalékát.
4. Bár eddig nem beszéltem erről, de a kieséseket okozó betegségeket is jól kell ismerni. Nemcsak azok felismerésében és leküzdésében nyújt segítséget, de abban is, hogy milyen szempontokra legyünk figyelemmel a tenyésztésre befogott anyák beszerzésénél. Vannak olyan fajtanyulak, amelyek egyes betegségekre jobban fogékonyak. Valamint egyes betegségeknek felismerhető jegyei vannak, amikkel megakadályozhatjuk a beteg nyúl beszerzését, és felesleges köröket, esetleges nagyobb fertőzést elkerülhetünk.
5. A negyedik pont alapján egyértelmű a következő fontos tényező is. Amennyiben fajtanyulakat akarunk tartani, nevelni, tenyészteni, akkor jól kell ismerni az adott fajtát, annak tartási körülményeit, betegségeit, igényeit. A nem megfelelő ismerettel nagyon könnyen mellé lehet fogni a tenyészanyák kiválasztásánál.

Körülbelül ennyit szerettem volna leírni, amellyel az anyanyulak kiválasztásának, nevelésének, tartásának a fontosságát próbáltam megmutatni. Nagyon oda kell figyelni, mert minden ezen múlik. Ezért is adtam én is újra lehetőségeket olyan anyanyulaknak, amelyek első egy-két ellése nem sikerült olyan jól. Viszont csak akkor tudok objektívan dönteni, ha megfelelően dokumentálom az eredményeket. Figyelemebe veszem a tartási körülményeket, szaporodási és nevelési tényezőket.

Napi szinten ellenőrzöm a fészkeket, mert vannak gyengécske kölykök. Sajnos, a barna-fehér fészkében találtam két elpusztult kölyköt. Már a kukacok is mozogtak benne, tehát legalább egy napos hullák voltak. Nem tudom mi történhetett velük, de valószínűleg a fészek mérete miatt fordulhatott elő, hogy páran a kupac aljára kerültek, így összenyomódhattak.

Mivel már kukacosodtak, ezért a fészek azon részét el kellett távolítani, valamint pótolni kellett egy kis fészek anyaggal. Mivel a kölykök a fészek mellé "mentek" ki, ezért ezután a kölyköket is visszatettem a fészekbe.

Érdekes, hogy adott két anyanyúl, amelyek egyszerre lettek bepároztatva, egyformán kaptak enni- és innivalót. Közel egyforma mennyiségben. Egy időben ellettek, továbbra is ugyanazt az ellátást kapják. Az egyik mindent, de szó szerint mindent megesz, míg a másik csak töredékét. A kölykök körülbelül egyforma méretűek, mennyiségűek (most már). Ahogy látom a ürülék is hasonló mennyiségű. Vajon, mi lehet a titok, hogy a kölykök mégis ennyire egyformák? Vagy talán csak azt gondolom, de a mégis van valami különbség a fészkek tartalmában?

A fekete-fehérnél a kölykök már kinyitották a szemüket, így a gyerekek rárepültek a kicsikre, és szinte folyamatosan simogatják őket. Úgy veszem észre, az anyanyuszit nem zavarja. Az ő kölykei is folyamatosan a fészek mellett vannak. Valószínűleg a melegben a szőrrel teli fészek nagyon meleg nekik. Ez tapasztalható a másik két fészeknél is. Nem győzöm visszarakni őket.

A két nagy anya igen jól viseli az új körülményeket. Lassan fel kellene rakni az osb lapot az ól oldalára, mert 21-e körül kell majd elleniük, addigra mint rendbe kellene tenni. Nagyon kíváncsi leszek, azok mennyire fognak szép fészket építeni, hogyan fognak elleni majd nevelni. Nagyon kezd meleg lenni, valamit tenni kellene, hogy nehogy hőgutát kapjanak. Főleg így ellés előtt.

Olvastam nemrég, hogy ha nagyon meleg van, akkor vízzel le lehet permetezni őket, ezt szeretni fogják.Lehet, hogy kipróbálom rajtuk, hátha segít nekik.

A süldők is egyre jobban esznek. A kukoricából napi szinten 2 kukoricásdobozzal esznek. Amit pedig kikaparnak, azt is összeszedik, ha kiveszem az etetőt. A zöldet napi 3-4 alkalommal kapnak, és hát nem igen marad még hírmondója se. Nem csak a zöldet eszik meg, hanem a szárát is.

Mai nap van 14 süldő, 6 anyanyuszi, 1 kannyúl és 6-6-6 kölyök az anyjánál, az összesen 39 db.

Tegnap kicsit félve mentem haza. Szinte minden első utam a nyulak ólja, ha hazaérek. A táskákat a teraszon lerakom, majd sietve megyek hátra. Most is így mentem. Mivel a barna fészkében van egy gyengécske, így azon gondolkodtam, hogy talán most kellene a barna-fehértől áttenni kicsit, vagy majd ráér később.

A fiamnak megadtam, hogy naponta többször is menjen és ellenőrizze az anyanyuszik fészkeit. Ha talál kicsit a fészek mellett, akkor fogja meg, tegye vissza a helyére, majd az anyanyuszinak az orra elé tegye a kezét megszagoltatni. Ha így tesz, akkor elkerülhetjük azt, hogy kárt tegyen a kicsi(k)ben az anya.

Én is amikor csak lehet, kimegyek ellenőrizni a fészkeket, és visszateszem a kicsiket. Hála Istennek, egyre ritkábban fordul elő, és mivel nincs annyira hideg, nem fázhatnak meg az eltévelyedtek. Vagyis remélem. Mivel etetés éjjel van (szerintem), ezért igazából az után fordulhat elő, hogy a kicsik az emlőkön keresztül kiesnek. Ha pedig éjjel meg volt az etetés, akkor egy napig nem kapnak ismételten a kicsik. Azt olvastam több helyen, hogy az anyanyulak csak napi egyszer adnak a kicsiknek általában, akkor is 5-10 perc alatt lerendezik a dolgot. Tehát ha az alatt a kicsi nem ér oda az emlőhöz, akkor egy napot kell neki várni, és akár az életébe is kerülhet. Ezért nem jó, nem optimális, ha több a kicsi, mint az anya csecsbimbója. Vannak, akik az anyanyulak kiválasztásakor a bimbók számát is figyelembe veszik.

És az a baj, hogy ha nyolc bimbó van, már kilenc kölyök esetén is lesz egy, amelyik kicsi nem fér annyiszor oda, ezért az kisebb lesz társainál. Szerencsére most nálam optimális a helyzet, mert 6-6-8 kölyök van. És tervezem, hogy még jobb legyen az elosztás átteszek a barna-fehértől egy kölyköt és 7-7-6 lesz az elosztás. Viszont lehet, hogy jobban át kell majd gondolnom a dolgot, mert a barnánál is és a barna-fehérnél is vannak nagyobb és kisebb kölykök. Méret alapján szervezzem át a kölyköket? És mit szólnak ehhez az anyák? Addig tegyem át őket üres ólba?

Ez mind olyan kérdés, amire csak akkor tudok választ, ha megteszem. És vagy bejön, vagy nem. Vagy hagyjam így, mert végül is a 8 kölyök nem olyan sok? Azt hiszem, párat még alszok erre.

A fekete-fehér anyánál a hat kölyök egyre szebb. Van közöttük nagyobb, kisebb. Tegnap már elkezdett a szemük kinyílni. Erre vár a nagyobbik lányom, hogy dögönyözhesse őket. Ha tudná, hogy már 2-3 napja ki-kiveszek egy-egy kicsit simogatni. :) De engem ismer az anya és ismeri az illatomat is, így talán nem gond.

Ha már az új ólnál tartok (itt van a fekete-fehér anyám), akkor már be kellene fejeznem, mert az ólkomplexum oldalát be kell fedni, ne legyen a sok rácson keresztül huzat, valamint a barátom elmondása szerint a két anyanyula a oldalsó rácshoz szokta a fészkét építeni, így a fészek huzatba kerülne. Már odakészítettem az egyik osb lapot, a másikat pedig már mikor az én fekete-fehér anyám ellett, feldrótoztam.

Szóval tegnap délután iparkodtam a fészkeket ellenőrizni. Se a gyengécske nyuszi nem pusztult el, se a fészek mellett nem találtam kicsit. Szóval meg lettek dicsérve az anyák. Bár a barna anya valamiért "rákaparhatta" a fészek mellett található kakás szalmát, ezért részben elásta a kicsiket. Valamint a fészekben csak 5 kicsi volt. Megijedtem, de szerencsére még élve megtaláltam a fészek alatt és kiszedve, kicsit megigazgattam a fészek szélét, letapicskolta, hogy ne fordulhasson elő megint ilyen, hogy a kicsi a laza szerkezetű fészekbe beássa magát, aztán esetleg lemarad a ciciről.

Mostanság a süldő nyulak szinte teljesen megesznek mindent: zöldet, abrakot. Amúgy abraknak egészen az új nyulak megérkezéséig csak kukoricát adtam. Több tévhitet olvastam, hogy ettől a nyulak és többi házi állatnak a mája befoltosodik és ehetetlen lesz. Lehet, hogy ilyen előfordulhat, de szerintem csak akkor, ha azon kívül mást nem adunk a jószágnak. Én adok mellé télen szénát, nyáron zöldet. Sőt mióta a barátomtól elhoztam a nyulait, azóta tudtam meg, hogy csemegeként lehet nekik száraz pékárut adni, ami koptatja a fogát és egyben laktatja is. A süldők nagyon szeretik.

Zöldként eddig kaszált réti zöldet adtam a nyulaknak, amit előtte legalább fél-egy napig tikkasztani szoktam. Nem mertem adni egyből a nyulaknak, főleg a süldőknek, mert féltem a felpuffadástól. De a barátom azt mondta, hogy ő úgy szokta, hogy csak 1-2 hétig tikkasztja, aztán egyből kaszálás után adja már a zöldet a nyulaknak. Ezért most már én se szárítgatom, ha egyből dobom a nyulaknak. Amit változott még az utóbbi időben, hogy az ősszel vetett lucernám most már kaszálható állapotba került, így nem sima réti szénát kapnak, hanem frissen vágott lucernát. És azt figyeltem meg, hogy ettől kicsit, mintha jobban nőnének a süldők. A füvet is megették, de azt valahogy nem ilyen intenzitással, valamint nem is híztak ennyire.

Azt még el kell mondjam, hogy sokkal gyorsabb nőnek a süldők, mint az eddigi kölykök, talán jó, ahogy nevelem őket. Ha így fejlődnek, akkor 2 hónap múlva akár a nagyobbakat le is lehet vágni. Viszont mivel 14-en vannak egyben, ezért nagyon sokat kakilnak, és ráférne, hogy az egész helyet jól kitakarítsam alattuk. Úgy vettem észre, amit a nagyoknál is észrevettem, hogy a nagy melegben szeretnek az ól aljára közvetlen feküdni, talán azért, hogy hűvösebb talaj legyen alattuk. A süldőknél is középen, ahol az abrakos vályú van, kikapargatták a kakit a falak felé, és ott terülnek ki. Lehet, hogy a következő takarításkor nem is fogom a teljes területet beszénázni. Sőt, gondolkodok, hogy "játéknak" valamit be kellene tenni hozzájuk. Pl. egy tuskót, vagy építeni egy "galériát", amire fel tudnak futni, ugrani.Vagy a fal mellett végig egy emeletet, ahova a két szélén deszkán fel tudnak menni. Ez csak most jutott eszembe, és még gondolkodnom kell rajta.

Ha már süldők óla jött szóba. Mikor kialakítottam a helyet nekik, akkor készítettem egy zöld etetőt. A falra felerősítettem két lécet, amelynek az aljára felrögzítettem két hűtőrácsot, amelynek a végét a felső léchez drótoztam úgy, hogy a zöldet, szénát be tudjam tenni. A hűtőrácsnál kiszedtem minden második vasat, így jobban hozzáférnek a csemegéhez. Viszont elrontottam a konstrukciót, mert a teteje és az oldala nem lett befedve, így a nyuszik nagy szeretettel rámásztak, sőt idővel azon pihentek, és jól össze taposták, és össze kakilták. Vagyis nem hozta meg a várt eredményt. Ezért szét is szedtem, és innentől a zöldet 2-3 kupackába dobva adtam a nyusziknak. Ez felvetette azt az esélyt, hogy letapossák evés közben, de úgy tűnik, nem kellett volna ennyire izgulnom, megeszik így is. Sőt az alájuk tett szalmából is úgy tűnik sok elfogyott, megehették. De ettől függetlenül gondolkodok egy új zöld etetésére használható építmény tervein, hogy a letaposást teljesen elfelejthessük.

Mára ennyit szerettem volna írni, majd még jelentkezek.

Eddig arról beszéltem, hogy mik történtek eddig, most már itt az ideje, hogy a jelennel is foglalkozzak. Már írtam, hogy a fekete-fehér anyanyulam párzási hajlamával nem vagyok megelégedve, ezért valószínűleg le fogom vágni. Majd egy hónapja, sőt biztos, hogy több is, a kicsi nyulak le lettek választva (ezek most a süldő nyuszik), és újra pároztattam az anya nyulaimat. Mivel a fekete-fehér a legproblémásabb, ezért vele szoktam kezdeni. És ahogy télen, most se akarta a kannyuszit felvenni, amelyik nem is tudott ezért lefordulni róla. Majd 2 hétig próbálkoztam, de semmi eredmény.

Úgy döntöttem, hogy nem küzdök vele tovább le fogom vágni, de azért megvárom az egy hónapot, nehogy vemhesen vágjam le. Beszéltem a haverommal és azt mondja, hogy vannak nyulak, amelyek álvemhesek tudnak lenni. Vagyis azt hiszik, hogy elleni fognak, fészket építenek, aztán semmi. Azt gondoltam, gondoltuk, hogy a fekete-fehér anyanyuszim is valami ilyet produkál, mert folyamatosan vist és nem engedi a kant. Ha nem tudnám 100%-ig, hogy a kannyúl nem fordult le róla egyszer se, akkor azt hinné az ember, hogy vemhes. De nem...

Szóval a fekete-fehér nyulat félre tettem, és a másik kettőt, a barnát és a barna-fehéret bepároztattam, amelyek egyből fel is vették a kant, 3-4-szer lefordult róluk. A pároztatással kapcsolatosan több "biztos" módszer létezik. A nagymamám úgy csinálta, hogy az anyanyulat fél-egy napi betette a kannyúlhoz és rájuk bizta a dolgot. Vannak, akik akkor tartják bepároztatva a nyulat, ha 2-3-4 alkalommal már lefordult a kannyúl. És vannak a tudományos oldalról megközelítők, akik szerint meg kell várni a tüzelési állapotot (rózsaszínes) vagina és akkor kell betenni a kannyúlhoz az anya nyulakat. Én a 3-4 lefordulást szoktam betartani.

Szóval a két anyanyuszi 3-4-szer felvette a kannyulat. Ezt úgy szoktam megoldani, hogy mikor berakom a kannyuszihoz az anyát, akkor két lefordulást megvárok. Aztán az anyát visszateszem a helyére. Várok egy fél órát, és újra beteszem a kanhoz. Ilyenkor újra nagy hévvel ugrik a kan az anyára. Azt tapasztaltam, hogy ha nem veszem ki, akkor egy idő után lefekszik mellé és elmúlik a hév a párzás iránt. Fél óra múlva visszateszem, és megvárom az ismételt két lefordulást. Ha elfárad a kan és csak egyszer sikerül, akkor újra kiveszem az anyát, és várok egy fél órát. Addig rakom be és teszem vissza, amíg nincs meg a 3-4-5 lefordulás.

Szóval 2018 június 6-án a két anya be lett pároztatva, vagyis 2018.07.6-a körül kell elleniük. Eddig úgy ellettem a nyulakat, hogy készítettem nekik egy elkerített fészket, amely sötét, és van pereme. Részben bejött, részben nem. A nyulak oda ellettek, de túl nagy lett, és nem lettek szép fészkek, valamint túl alacsony lett a perem, így a nyuszik az emlőkön csüngve gyakran "kiestek" a fészekből. Ez az előző ellésnél sok nyuszinak halálát okozta.

A barátom tanácsát kikértem, aki a következő képen fészkeltette le a nyulait. Ellés előtt pár nappal (1-2 napról van szó) rakni szokott nagyobb csomó szénát a ketrecbe, amiből az anya fészket épít. Nem kerít, nem segít, teljesen az anyára bízza a fészkelést. Oda, ahova akarja, úgy, ahogyan akarja. Ezt a módszert akartam most kipróbálni.

2018 június végén a két anyanyuszimat, amelyek vemhesek lettek, betettem az én ketrecem két felső elletős fakkjába. Kivettem a leválasztó falakat, amelyeken volt egy lyuk és a lyukon túl tudták eddig megoldani a kölykedzést. Most nem hagytam bent, hanem a nyuszira bízom, bíztam a fészeképítést.

Egyik délután 2018 július 2-án a fiam jött hozzám, hogy baj van, mert a fekete-fehér nyulamnál gond van. Kiderült, hogy a nyúl nekiállt fészket építeni, de mivel nem készültünk rá, ezért csak a szőréből, ami azt eredményezte, hogy a kicsi fakkban mindenfelé nyúlszőr volt. Mivel nem tudtam, hogy csak álellés lesz-e, ezért gyorsan beindítottam az éles riasztást. Gyorsan térkövekből az egyik sarokba építettem egy fészeknek való keretet és raktam be a ketrecbe szénát. A sok szőrt pedig belegyűrtem a keretbe. Persze a nyúl a másik sarokba kezdte a szénát tenni. Gyorsan kivettem a köveket és ráhagytam a nyúlra, hogy oda és úgy rakja a fészkét, ahogyan akarja. Mikor 10-20 perc múlva visszamentem, akkor már meg is ellett, vagyis a kisnyulak sírását hallottuk. Gyorsan a térkövekkel a fészket körbe raktam, hogy csökkentsem a kisnyulak "kiesésének" esélyét.

Szóval, ennyit a kötelező lefordulás tézisről. Ezek szerint nem kötelező a kannyúlnak lefordulni a nyúlról, hogy megtermékenyítse az anyát. Ez viszont az vonja maga után, hogy nem tudom eldönteni egyértelműen, hogy a pároztatás sikeres, vagy sikertelen lett. Végül is a 6-ot ellett: 3 sárgát, mint az apjuk, 2 sárga-fehéret és egy fekete-fehéret. Most 10 naposak és most nyílnak a szemeik, Szépek, nagyok és egészségesek. Párszor kivándoroltak a fészekből, ilyenkor visszatettem őket kézzel. Az anyanyúl ezt tolerálta és elviselte. Szerintem tudja, hogy csak jót akarok nekik.

Július 6-a körül viszont nagy várakozásban voltam, mert elleniük kellett a másik kettőnek. Beraktam a szénát, és vártam. De semmi, egészen 9-éig, amikor is reggelre a barna-fehér anyanyúl megellett 8-ac, de eléggé nyomin. Két fészek lett egy fészken belül, ezért a külső négyet betettem a másik négyhez. Aztán kővel ezt a fészket is körbe kerítettem. Nyolcat ellett, és úgy tűnik a kölykök szépek, bár mintha 1-2 kisebb lenne.

Július 10-én reggelre a barna is megellett, de ez is össze-vissza. Három nyuszi kívülre került a fészeknek, így azokat be kellett tennem, de eléggé nyegle volt az egyik. Délután a fészek ellenőzéskor kiderült, hogy 7-et ellett, de egy el van pusztulva. Viszont a hatból még egy eléggé nyegle, azzal nem tudom, hogy mi lesz. Ha elpusztul, akkor úgy döntöttem, hogy a barna-fehértől teszek át 1-2 kölyköt, attól függően, hogy alakul az alom.

A fekete-fehér alatt a kölykök nagyon szépek, teltek. Lehet, hogy az előző ellésnél nem volt megfelelően tartva az anya és azért lettek annyira gyenguszkák a nyuszik? Most rendszeresen reggel-este kapnak kaját: zöldet, abrakot és vizet. Néha ez vagy az kimarad, de amúgy most nagyon korrektül vannak tartva.

Összegzésként. Most a 3 anyanyulam alatt összesen 6+8+6 nyuszika van. És ahogy a fekete-fehér kölykeit elnézem, lehet, hogy ez az ideális létszám, ha szép fitt kölyköket szeretnénk. Kíváncsian várom a másik kettő alatt mi lesz.